Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

Ugyanezen 1672. esztendőben Berdóczy György távozott a felsöörsi pré­posti méltóságból. A kegyúri Batthyány-család Dvornikovich Mihály győri kanonokot és a törvénytudományok doktorát nevezte ki felsöörsi prépost­tá. Az új prépost sem járt soha Felsőörsön, félve a közeli törököktől és a helybéli reformátusoktól, mindvégig a biztonságos Győr várban lakott. 176 Az 1670-es években rendkívül élénk adásvételi élet folyt szőlőbirtokok tekintetében. A veszprémi káptalan - mint hiteleshely - előtt az adásvéte­li szerződések sora zajlott le: számos új szőlőbirtokos jelent meg Felsőör­sön. Többek között - 1673-ban - Somogyi Miklós eladta a felsöörsi szőlő­hegyen lévő szőlejét Szegedy Bálintnak, aki gróf Nádasdy Ferenc királyi főudvarmester praefectusának volt fia. Ugyanezen esztendőben Guat Ilo­na felsöörsi szőlejét Gyömöri Istvánnak adta el. A következő - 1674. esz­tendőben Kovács András adta el felsöörsi szőlejét Laskai Andrásnak, a veszprémi végvár főhadnagyának. Ugyanebben az évben Sándor István is eladta felsöörsi szőlejét Szili Gergelynek, Veszprém vármegye^ egyik fő­szolgabírójának. 177 Néhány esztendővel később — 1677-ben - az Ányos-csa­lád visszaváltotta az öt évvel azelőtt (1672-ben) a Márffy testvéreknek: Györgynek és Sándornak elzálogosított szőlőt. Mivel azonban a Márffy­testvérek a szőlőt tovább adták Salomváry János veszprémi lovaskatoná­nak, kénytelenek voltak egy másik - a Lábas-erdő melletti - szőlőt vissza­adni. 178 Az utolsó békeévekben - 1681-1683-ban - is tovább folyt a szőlők adás­vétele. Az 1681. évben Kiss Mihály a felsöörsi szőlőhegynek „Szökcsértű­hegy" nevű részében lévő szőlejét Rózsás Istvánnak adta el. Az év végén ­1681. december 4-én - nemes Mórocza András, Imre, Péter, János, Ádám és Judit felsöörsi házas telküket, több más birtokrésszel egyetemben elad­ták Rózsás Gergelynek és feleségének: Damai Katalinnak. 1682- ben Kiss Tamás - 1668-ban összeírt „...Irtás és pénzes..." földjei közül négyet - 171 forintokért - eladott öccsének: Kiss Istvánnak. „Öreg­ségemre, gyámoltalanságomra jutván, sok szükségemtűi kénteleníttettem ...az Vörösön, Pap Antalban, Főkútra dűlőt és Siát" eladni Tarsó Mihály és Benesich Mihály uraimék előtt. 1683- ban - az utolsó török háború küszöbén! - Laskai András főhad­nagy, veszprémi vicekapitány - Ányos Zsigmondné, született: Ladányi Mária Magdolna nevében - a felsöörsi út mellett lévő nemesi szőlőt (és egy parlagszőlőt) eladott - 80 forintokért egy Bakos György nevű agilisnek (félnemesnek), valamint feleségének: Böröcz Dorottyának. A szomszédok voltak: keletről Tislér György; nyugatról Szálai András; délről Kovács Ádám szőleje; északról az „ország útja." A sűrű szőlökultúrára utal, hogy - 1683-ban - a felsöörsi jobbágyok a veszpréémi káptalan kisberényi (ma: balatonalmádi) birtokainak részét képező Almádi-hegyen („...Omadi-hegye dicto...") önkényesen megművel­tek szőlőket, melyről nem voltak hajlandók tizedet adni a káptalannak. 179

Next

/
Thumbnails
Contents