Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

Tizenöt évi hiatus után — 1624-ben - a királyi kegy Sobry Márton vasvári őrkanonokot nevezte ki felsöörsi prépostnak. Az új prépost azonban nem tudta birtokait - a fentebb leírt okok miatt - átvenni. Hiába lépett közbe Habsburg II. Ferdinánd király, a két helyi földesúr: Fajszi Ányos János és Sándor ellenállásán minden igyekezet megtört. Senki nem adott segítséget és támogatást az új prépostnak. A felsöörsi református gyülekezet is egyértelműen összefogott a katolicizmust képviselő Sobry Márton ellen. Meg kell jegyeznünk, hogy a helyi református közösség olyan mértékben összefogott, hogy azokat a híveit is hittagadónak bélyegezte meg, akik más malomba szekerezték el őrlésre a gabonájukat, s ezzel is csökkentették lelkészeik jövedelmét! Ugyanis a faluban levő és működő két malom is a református egyházé volt. Sobry Márton prépost megpróbáltatásai azonban 1631-1632-ben érték el tetőfokukat. 1631. szeptember 8-án („festum nativitati b.Mariae virginii") nemes Komornik István - gróf Batthyány Ádám Veszprém körül fekvő javainak tiszttatója - a felsöörsi prépostság tizedeit erőszakkal lefoglalta és Veszprém várába szállította. Néhány nappal később Veszprémbe ment - a felsöörsi prépost által a bortized beszedésére kiküldött nemes Tallián István. Komornik István azonban a veszprémi vár kapuja előtt - minden ok nélkül - rátámadt Tallián Istvánra, s káromlások és rágalmazások közepette kegyetlenül megverte. Néhány nappal később - szeptember 21-én („festum beati Mathei apostolii") - Komornik István újra Felsőörsre támadt, s egy hordó tized-bort erőszakkal elfoglalt és magával vitt.

160 A következő esztendőben - 1632-ben - a felsöörsi reformátusok erőszakkal elfoglalták a felsöörsi préposti kúriát, s oda beköltöztették Tolnay József prédikátorukat. Sobry panaszlevelében - melyet Veszprém vármegyének és a veszprémi káptalannak beküldött - névszerint és földesuraságokként közölte az erőszakoskodók névjegyzékét. Azonkívül, hogy ez a panaszlevél fontos dokumentuma ennek a szomorú korszaknak, konkrét adatokkal szolgál a falu földesurait és lakosait illetően. A panaszlevél szerint az erőszakoskodásban részt vettek Kuthasy Mihály cseszneki várkapitány felsöörsi jobbágyai: Tarsoly Péter, Lőrincze Imre és Péter, Erdős Gergely, Fölei Imre, Lipóth András, Kis Péter. Fölső Balázs pápai uraság jobbágyai voltak: idősebb Lőrincze János, ifjú Lőrincze János, Fadi Gál, Dobsay János, Sania Mihály, Bencsik István. Huszár Péter pápai kapitány jobbágya volt: Nosztori Mihály. Prépost György jobbágya volt: Németh György. Mórocza Imre jobbágyai voltak: Segesdi Ferenc és Puha János. A veszprémi káptalan jobbágyai voltak: Lipót Benedek, Szalay János, Kőcze András, Kuta Benedek és Rusa Péter. A panaszlevél ebben az esetben is hiábavaló volt.

161 A legbrutálisabb eseményekre 1634 őszén került sor. A prépost felsöörsi jobbágyai nem voltak hajlandók úrbéri tartozásaikat kifizetni. Sobry Márton prépost ezért személyesen ment Felsöörsre, hogy a tartozásokat beszedje. A helyzet odáig fajult, hogy a jobbágyok rátámadtak a prépostra és megverték, majdnem megölték. Sobry most is felháborodottan panaszt emelt. A megtorlás most nem maradt el. Az ügy a királyi udvarig jutott el, s Habsburg II. Ferdinánd király utasította a veszprémi püspököt (aki