Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

egyúttal Veszprém vármegye főispánja is volt), hogy járjon el a felsőörsiek ellen, akik a prépostot kegyetlen vadsággal bántalmazták. Lippthay György veszprémi püspök és főispán - Sümeg várában lévő székhelyéről - 1634. november 7-én lovas- és gyalog katonaságot köldött Felsőörsre „nemes és vitézlő Lapai Jakab" parancsnoksága alatt. A támadásról elsőnek a felsöörsi Gál Ferenc és Vitai István levele számolt be: „...Az elmúlt napokban, úgymint novembris 7 die Weszprémi Püspök Lipp ai György Urunk O Nagysága, Sobry Márton prépost (...) az megmondott falura (ti. Felsőörsre - Szerző), az simegi hadat lovast és gyalogot rá küldötte, kik éjszaka időn jobbágyainknak házokra rohanván, hallatlan és kietlen (kegyetlen) dolgokat ott végbevittek. Jobbágyoknak ajtóikra rohanván, ajtóikon betörtek, ládáikat felhasogatták, ruháikat, pénzeket, ezüst kincseket, házieszközöket, valamint kaphattak zsákmányra hánytak, boroknak (ti. hordóknak - Szerző) fenekit kivágták, ládákról ajtókról még az (...?) is levonták, marháikat ölték, némely Asszonyállatot és leánzót is csupa mezítelen hattak. Az Férfiakat vagdalták, verték és tizet megkötözvén közülük Sümegre fogva vitték. Oly kietlenül (kegyetlenül) cselekettek Kegyelmes Urunk, mely keresztényhez nem illett volna." A következő jelentést nemes Mórocza Imre - Zala vármegye egyik esküdtje - írta Veszprém vármegye alispánjának. Leírta, hogy „...1634. esztendő Szent Márton napja tájában, nem tudni micsoda vakmerőségbül ... a Sümegen lakozó nemes és vitézlő Lapai Jakab, melléje vévén több hasonló társait, itt Zala vármegyében, Fölső Eörs nevű falura hatalmasul reá ütvén, az Expressisnek (ti. a jelen panaszttévőnek, azaz Mórocza Imrének Szerző) két jobbágyát, tudniillik: Segesdi Ferencet és Puha Jánost házukból kivonta, és minden javaiba prédát vévén, elvitte (...) mely jobbágyainak eddig való nyomorúságát és elvitt javainak kárát 600 forintokban véli. Tudniillik: pénzét másfélszáz forintot, két aranyos gombostűt, hét ezüstgyűrűt, kendő keszkenőt nyolcat, és ezenkívül közel háromszáz forintot érő portékát..." Sajnos töredékesen maradt fenn az az összesítő jelentés, amely a kifosztott jobbágyok kárait sorolta fel (s amely a korabeli jobbágyok vagyoni helyzetére ad érdekes bepillantást): „Memóriáié. Veszprémi Püspök Ö Nagysága Szolgái a minemű károkat tettének Mórocza Imre Uram jobbágyinak, Felső-Örsön lakozóknak, Segesdi Pongrácnak és Puha Jánosnak, ezeket megfogván és házokat feldúlták. Segesdi Ferencnek az házátúl az mit elvittek: aprópénzek 50, dutka (kilenc dénár értékű ezüstpénz - Szerző) huszonnyolc, két aranyos-gombos tű, hét ezüst gyűrű, abrosz három, ... nyolc, asszonyembernek való ümög (ing) három, lepedő három, vánkos héja hat, török gyócs (gyolcs) kilenc, öt, négy, apró török keszkenő nyolc, varrott keszkenő öt, fejér vászon keszkenő kilenc, egy kilenc, egy iskátulában való kapocs három; egy nadrágnak való posztó, szoknyának való öt, dolmány három, új szűr négy, új saru két lábra való kettő, tarisznya kettő, fejsze kettő, kasza három, szekerce egy, kapa három, egy, ónkanna egy, palack egy, fa kanna kettő.