Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

Annak ellenére, hogy 1566 júniusában a keresztény hadak Veszprém várát visszafoglalták a török hadseregtől, a török hatóságok továbbra is nyilvántartották a veszprémi „nahijé"-hoz (adózási körzethez) tartozó falvakat. Egy 1570. évében készített török adólista az alábbiakat rögzítette: .Felsőörs falu. A legnagyobb vezérek példaképe, Mehmed bég, Isztulni Belgirad-i (székesfehérvári) szandzsák-bég hász-javadalombirtoka, az Isztulni Belgirad-i (székesfehérvári) szandzsák veszprémi náhijéjában. Jövedelme: 7000 akcse." A jövedelem összege - átszámítva magyar pénzre: 3500 ezüstdénár, vagy kb. 30 aranyforint. A székesfehérvári törökök azonban nemcsak papíron tartották saját birtokuknak a volt veszprémi nahijét és a Balaton-vidéki falvakat. A zsold nélkül koplaló székesfehérvári török katonák 1570 októberében - a Balaton északi partvidékén előnyomulva - Alsó- és Felsőörsig, illetve még azon túl törtek előre, rabolva és fosztogatva a falvakat. A közeli magyar végvárak - Veszprém, Pápa várainak - magyar katonasága rajtaütésszerűén megtámadta az Alsóörs falu déli szélén levő kertek és a Balaton között táborzó kb. 700 török katonát (további 200 török lovas a környező falvakban fosztogatott), s azokat véres csatában megsemmisítette és megfutamította. Az elfogott török katonák azt vallották, hogy ők szegénylegények, és csak az éhség hajtotta őket rablásra.

145 Az 1561. május 26-i lovasi csata után, ez volt a második legjelentősebb összecsapás a török háborúk során magyarok és törökök között. Több hasonló ütközetről nincs tudomásunk. Ez az 1570 októberi török támadás súlyosan érintette Felsőörsöt is. Ugyanis még az 1572. évi dicális összeíráskor is feljegyezték, hogy ,,az egész falu felégetve." Ennek ellenére tizenegy adófizető portát (telket) írtak össze: a veszprémi káptalannak 4 adófizető, Takaró Mihálynak és ifjú Pethő Pálnak 3 és fél, Ányos Boldizsárnak ugyancsak 3 és fél adófizető telkét, jobbágyportáját regisztrálták. Két évvel a pusztító hadakozás után - 1572. december 15-én - Felsőörs földesura: Fajszi Ányos Boldizsár a vasvári káptalan mint hiteles hely előtt három felsöörsi házat, egy jobbágyteleknyi szántóföldet és réteket adott el az alsóörsi nemes Mórocza Gergelynek. Az adásvételt a királyi udvar is megerősítette. Habsburg I. Miksa király megerősítő levelében az olvasható, hogy ,,...a Felsőörsön lévő három ház azaz paraszti kúria közül egy volt lakott, a maradék kettő pedig valójában pusztán állott". Az alsóörsi Mórocza-család ettől kezdve a XIX. századig házzal és birtokkal rendelkezett Felsőörsön. A Magyar Királyság adószedői az 1573. esztendőben is összeírták Felsőörs falut: tíz és fél lakott jobbágyportát jegyeztek fel. A veszprémi káptalannak hat, Takaró Mihálynak és ifjú Pethő Pálnak pedig közösen négy és fél adófizető telke volt. Az 1573. évi dicális összeírásnak óriási értéke van. Ebben nevezik néven - először Felsőörs eddigi évszázados történetében a falu négy adózó jobbágyát. Takaró Mihály jobbágyát Lőrincze Péternek hívták, Fajszi Ányos Boldizsár jobbágyának Filei Bódis; Pethő Pál jobbágyainak pedig Csinos Ferenc és Ghárdony Gergely volt a neve.

146 A következő csendesebb esztendőkből csak gazdasági jellegű adatok maradtak. Az 1574. évi dicális összeírásban Felsőörs faluban 19 lakott és 14