Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Második rész - A honfoglalástól a mohácsi vészig
1338-ban egy új földesúr is megjelent Felsőörsön. Ez év júniusában a (bakony) béli apát egy alsóörsi jobbágytelkét elcserélte a veszprémi káptalan egy felsöörsi telkével. A fél teleknyi terület korábban a veszprémi káptalan - egy már meghalt - nemes jobbágyának, Borzou fia Imrének volt tulajdonában. A telek a templom alatt - attól délre — az ún. Szilvaközben volt. Nyugati szélén egy út (a mai Úttörő utca) húzódott, keleti szomszédságában (a mai Bárókert irányában) a veszprémi káptalan egy Vörös András nevű jobbágya élt. 66 1339 februárjában meghalt Örsi Mátyás fia Beke, teteme a Mária Magdolna templom padozata alatti sírok egyikébe került. Az 1328 februárjában királyi adományként kapott peszei birtok Beke testvéreire és azok fiaira szállt. Az örökség ügyintézésével megbízott székesfehérvári káptalan 1339. március 6-án jelentette Pál országbírónak, hogy az örökséget Örsi Mátyás fia Beke testvérei és azok fiai kapták. Elsőnek Örsi Mihály fia Miklós örsi nemest említette („...nobilem de Vrs..."), majd annak unokaöccsét: Örsi Mátyás fia Péter fiát: Jánost iktatták be a peszei örökségbe. Az örökségi tárgyaláson részt vett István örsi prépost is, aki tiltakozását adta be Őrsi Mihály fiának, Miklósnak a peszei birtokba való beiktatása ellen. Az ok ismeretlen. 67 Az ügyben Pál országbíró 1339. július 12-én intézkedett. Pesze falu határát három egyenlő részre osztotta: egyharmada királyi birtok maradt (mivel Pesze valamikor mindenestül a király tulajdonában lévő veszprémi vár birtoka volt); a másik egyharmadát Zonuk fia Péter fiának, János veszprémi nemesnek, további egyharmadát pedig Örsi Mihály fia Miklósnak ítélte. A királyi egyharmadon Saághi Miklós fia András királyi vadász birtokolt. 68 Egy esztendővel később - 1340. június 3-án - a veszprémi káptalan jelentette Anjou Károly Róbert magyar királynak, hogy Örsi Mihály fia Miklós birtokain határjárást tartottak. Erre minden valószínűség szerint azért került sor, mert Örsi Miklós unokaöccse — Péter fia János - 1340 elején meghalt. A határ felmérését a Balatonnál - a Hálóvetőhelynek nevezett helynél kezdték, ahol 22 jugerum föld terült el. Ettől északra további 7 jugerum föld volt Örsi Miklósé. Ezután következett az Alacsonykút („puteum Olasun"), amely a mai községtől délre található Alkúttal azonos. Itt két jugerum földet mértek fel. Ezt követte a Telek nevű föld hat jugerummal. A prépostság tulajdonát képező gyümölcsöst - amelyet más későbbi források Szilvaköznek („Zylvakuzu") neveztek - kikerülték. Egyébként itt - a Mária Magdolna egyház (azaz a templom) körül 3 jugerumnyi földje volt Örsi Miklósnak. Az Eresztvény nevű helyen 3 jugerumot, a Keresztútnak nevezett helyen pedig 2 jugerum földet állapítottak meg Örsi Miklósnak. A Galus nevű erdő körül - amely név napjainkig élt a Veszprém-Örs közti úttól keletre elterülő Gálos-dűlőben - 57 jugerum földet jártak körül. Az oklevél megmagyarázta, hogy a névadó Gálus a korábbi birtokosnak, Ányosnak volt az atyja. Valahol a mai Köveskút-pusztától nyugatra terült el Örsi Miklós legnagyobb birtokteste. Itt - a Bud-erdő körül, mely erdőn át egy régi út vezetett át a „Sahtwt" nevű útig (azaz: mélyútig) - összesen 60 jugerum föld volt Örsi Miklósé.
