Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Második rész - A honfoglalástól a mohácsi vészig

birtok visszaszállt a királyi koronára, a cserére bocsátott hatvan jugerumnyi peszei birtok nyilván Chala asszony törvényes leánynegyede volt. Az átadott birtokot - a korabeli dűlőnevek alapján - nagyon nehéz pontosan azonosítani a jelenlegi területekkel. Az átadott földek közül elsőnek említett öt jugerum nagyságú - Mykus-nak nevezett cserjés terület - a Veszprémből Örsre vezető „közúttól" keletre terült el. Ez nagyjából a jelenlegi Berektó dűlővel lehetett azonos. Az okirat szerint a többi átadott föld az említett Veszprém és Örs közti „közúttól" nyugatra terült el, tehát a jelenlegi Kisirtás térségével volt azonos. A leírás szerint ettől az úttól nyugatra — egészen „egy kis patakig" (a Pesze-patakig) - összesen négy jugerum földet adtak át. A pataktól a Leshegyig - amely talán azonos volt a jelenlegi veszprémfajszi Kálvária-dombbal - három és fél jugerumnyi föld került az Örsi-család tulajdonába. Ettől nyugatra volt - az azonosíthatatlan „Bud földje". Az átadott birtokok közül legnyugatabbra az a három jugerumnyi terület volt, amely a - Veszprém és Csopak közti úton túl terült el, a mai Nagyirtás körzetében. Ez a föld a Veszprémből a Leshegyre vezető útig terjedt. Ezen út körül elterülő Gál-cserjése mellett újabb három jugerumnyi birtok került átadásra. Az itt húzódó „Souhtwth" - „satóut", azaz mélyút - körül további öt jugerum szántóföld került az Örsi-család birtokába. Miután a határjáró bizottság végigjárta a jelenlegi Meggyespuszta és Veszprémfajsz közti utat, az ettől délre fekvő térségbe - a mai Köveskútpuszta körzetébe - vonultak. Ott folytatták munkájkukat. Pesze falu kápolnája körül, majd attól délre, illetve nyugatra összesen három jugerumnyi földet adtak át az Örsi-családnak. Az ettől északra elterülő három jugerumnyi birtok már az Örsi családé volt. A peszei kápolnától délre - a Veszprém és Örs közti „nagy útig" - elterülő földek az örsi Mária Magdolna egyház birtokában voltak már. Ezek feltehetően azonosak a későbbi Cser és Déllő dűlőkkel, melyek évszázadokon át a felsöörsi préposti birtokok részét képezték. Ezek a préposti földek déli-délnyugati irányban, egészen az „Alacsonykúttól a nagy völgyig húzódó útig" nyújtóztak. A prépostságnak azonban az említett nagy-völgytöl nyugatra is voltak földjei, egy jugerum nagyságban. Ennek közelében volt már Örsi Pál fia Jánosnak is négy jugerum földje. A közelben húzódó „nagy út" körül - a mai Apróserdő körzetében volt ekkor a „Makou-erdő", amely talán Makkos-erdőtjelentett. Ettől az erdőtől délre - az „Oztrou" nevű helyen, ami azonos a még a közelmúltban is Osztómnak nevezett dűlővel - két jugerum földet kaptak az Őrsiek. Itt a közelben voltak „Ányos földjei", a mai napig Ágyiháza vagy Ányosháza néven ismert dűlők.

59 Közben zajlott a perpatvar Pál felsöörsi plébános és a veszprémi püspök között. Miután István veszprémi püspök az ügyet a pápa elé terjesztette, 1321. november 17-én XXII. János pápa László pécsi püspököt bízta meg azzal, hogy vizsgálja meg, valójában mi történt a két szembenálló fél között, és döntsön az ügyben. A következő év tavaszán - 1322. május 10-én — László pécsi püspök a vitázó feleket (1322. augusztus 22-re) Székesfehérvárra idézte be. A peres eljárás lebonyolításával István és Dámján pécsi kanonokokat bízta meg. A vita azonban István veszprémi püspök váratlan