Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Második rész - A honfoglalástól a mohácsi vészig

rom még a XIX. század végén is jól látható volt a Veszprémből Felsőörsre vezető úttól nyugatra, az ott található forrás közelében. A határjárásban szereplő további dűlő- és helynevek teljesen azonosíthatatlanok. Ilyen a Nagytelek („Nogteluc"), melyet népiesen Lábashegynek („Labasheg") neveztek. A leírás szerint a Szentkirály szabadjáról Paloznak felé vezető út túloldalán volt az ugyancsak érthetetlenül hangzó „Pylharazta" nevű hegy. Ez valahol a Veszprémfaj sz felé eső - ma Aprósnak nevezett - területen lehetett. Ugyancsak ennek a környékén terült el a Fenyvesnek elnevezett hely, amely szintén azonosíthatatlan. Ennek közelében volt a Nagyvölgy, amely feltehetően a Királykúti-völggyel azonos. Szomszédságában volt Kercs-erdö, amely Orsi Mátyás tulajdonában volt, és a ,,Bordachege" nevű hegy. Volt még itt egy erdei forrás, melynek vize „Örs-völgyén" át folydogált a Balaton felé. A következőkben említett „Stro" nevű hely már ismerősen hangzik. Ez azonos a napjainkig Osztom dűlőnek nevezett területtel, amely a mai Köveskút-pusztától délre található. Ezt követően említették a Mosókút („puteo Mosoukuth") nevű kutat, amely talán a peszei forrással volt azonos. A következőkben említett Leshegy is ismeretlen már napjainkra. Talán azonos a környék legmagasabb pontjával, a 374 mp. veszprémfajszi Kálváriadombbal? Rejtélyes még az Alacsonykútnak („peteum Alasonkutha") nevezett kút, amely biztosan nem azonos a Felsöörstöl délre található - és a középkorban is így nevezett - Alkúttal. A határjárás végén említett „Velermerius" nevű halastó azonosítása is megoldhatatlan.

44 Sajnos, az Örsi-család birtokában lévő - és eredetileg is Örs falu (a későbbi Felsőörs) határát képező területekről határjárási okiratok nem maradtak fenn. Ebből adódóan a jelenlegi Felsőörs határának északkeleti térségéről semmiféle adattal nem rendelkezik a történelemtudomány. Az 1270-es évek elején - gyors egymásutánban - meghalt I. Miske két fia: 1270 körül I. Rénold, majd 1272 körül Pál. Mindkettőjüket - mint a Mária Magdolna templom kegyurait - a felsöörsi templom padozatában épített sírokban temették el. Az ekkor még közösen kezelt családi birtokot Örsi I. Miske fia Pál és Kela asszony házasságából született Mátyás, valamint az I. Rénold (és ismeretlen nevű felesége) házasságából született II. Miske vette át. Örsi Pál fia Mátyás családi viszonyai ismeretlenek. Unokatestvérének Rénold fia II. Miskének házasságáról viszont tudunk. A Győr nemzetségbeli Óvári Konrádnak a leányát: Óvári Katalint vette feleségül. Óvári Konrádnak - többek között - a közelben, Csopaktól északnyugatra fekvő (napjainkban már nem létező) Nosztori faluban voltak birtokai. A házasságkötést megelőző ismeretség talán a két birtok közelségéből adódott. Az 1273-1274. esztendőben a két unokatestvér között - ismeretlen okokból - birtokelzálogosítási ügylet zajlott le. Örsi Pál fia Mátyás ispán - aki a veszprémi káptalan pristáldusa (poroszlója, perbe idéző hivatalnoka) volt, valamiféle anyagi nehézségek közé került.

4 A részletek ismeretlenek. Csak annyit tudunk, hogy Pál fia Mátyás kénytelen volt - unokatestvérének - Rénold fia II. Miskének elzálogosítani a birtokában lévő családi birtokközpontot: a mai Felsöörstöl délre