Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Második rész - A honfoglalástól a mohácsi vészig

kor 2 db árpádkori karperecet találtak. Három évvel később - 1975-ben Palágyi Sylvia, a veszprémi Bakonyi Múzeum régésze a Kis-hegyen: az 535. hrsz. területén (Létai István telkén) újabb kora árpádkori temető maradványait tárta fel

8 A vidék későbbi neve - Örs királyi föld - azt a hitet táplálta, hogy netán a ,,hét honfoglaló vezér" között szereplő Örs (Vrs) vagy Örsur (Vrsuuru) vezér szállásterülete volt ez a térség. Azonban a legkorábbi magyar krónikák, köztük az 1358-ban írott Képes Krónika egyértelműen azt közölte, hogy ,,34. A hetedik kapitányt Örsnek hívták. Az ő nemzetségének a Sajó mellett volt a lakhelye." (Képes Krónika). A magyarok honfoglalását követő száz esztendő ugyanolyan ismeretlen, mint amilyen sűrű homályban rejtőzik Árpádházi I. (Szent) István királynak - a 997 és 1038 közti évtizedekben végrehajtott - államszervező munkája. Államszervező tevékenységének egyik legjelentősebb fejezete a - törzsi szállásterületek helyén - a királyi várispánságok megszervezése volt. A veszprémi királyi várispánság - a későbbi Veszprém vármegye — a Balaton északnyugati, északi és északkeleti térségében alakult ki, központjában Veszprém várával. A Balaton északnyugati partvidékét uraló Kolon - majd későbbi nevén Zala - várispánság (illetve később vármegye) egy keskeny sávban mélyen beékelődött Veszprém várispánság és a Balaton északnyugati partvonala közé. Ez a helyzet egészen 1946. január l-ig tartott, amikor is ezt a Veszprém megyébe beékelődő területet - az akkori balatonfüredi járást - Veszprém megyéhez csatolták. Ennek a Veszprém vármegyébe mélyen beékelődő területnek délkeleti határát a Balaton - Tihanytól a mai Káptalanfüredig húzódó - partvonala képezte. Északi-északkeleti határa az az útvonal volt, amely ma is használatos Balatonalmádi és Felsöörs között. Északi határvonalát az alábbi települések alkották: Szentkirályszabadja (1269: Zubady; 1372: Zenthkiralzabady); Meggyespuszta (1383: Meggyesmező); Pesze (1235: Pisce, Pesce - elpusztult falu a mai Köveskútpusztától délkeletre); Veszprémfajsz (1233: Fayz); Nosztori (1277: Nostrey). A felsorolt falvak már a Veszprém várispánság területéhez - pontosabban Veszprém várának várföldjeihez tartoztak. Kolon (Zala) királyi várispánságnak ezen messze előrenyúló területén terült el egy laza kapcsolatban álló falucsoport: Örs falu, melyről a legkorábbi - XIII. századi - források még mint egységes településről emlékeztek meg (1269: Örs - „Vrs"; 1272: Örs falu - „villa Wrs"; stb.)

9 Ez a település is - hasonlóan Magyarország más középkori falujához számos kicsiny házcsoportból állt, melyek viszonylag nagy területen szétszórva, lazán kapcsolódtak egymáshoz. Ez a korai, XII—XIII. századi Örs falu is három - egymástól viszonylag távol fekvő - házcsoportból állhatott. Néhány ház állt a mai Felsőörs helyén is - középpontjában kicsiny, torony nélküli templommal és körülötte temetővel (a mai prépostsági templom helyén). Ennek a falurésznek déli részében - attól mintegy egy kilométerre távol - egy kis magaslaton (melyet a XII-XIV. században Horhnak hívtak), a mai Misketetőn épült fel a későbbi birtokos család „kőpalotája",