Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Második rész - A honfoglalástól a mohácsi vészig

1. FEJEZET A MAGYAR HONFOGLALÁS ÉS AZ ÁLLAMALAPÍTÁS KORA Az avar kánok és fejedelmek - 568-tól 804-ig tartó - uralmát a Frank Birodalom hadai döntötték meg. A mai Dunántúlon a frankok (németek) megszervezték a Frank Birodalom keleti határvidékét: Ostmark tartományt, amely a Balaton térségét is magába foglalta. Ezt a német uralom alatt álló Ostmarkot érte 900 tavaszán a magyar (a németek megnevezése szerint ,,ungri"-k - qui Ungri vocantur...") hadak támadása. A magyarok honfoglalásáról - nemhogy egy ilyen kis tájegység vonatkozásában, de országos méretekben is - alig tudunk valamit. A Névtelen történetíró (Anonymus) négyszáz évvel a honfoglalás után, a XIII. században írta meg a „Gesta Hungarorum" („Magyarok tettei") című munkáját. Az ö leírása szerint a Szalók (Zoloucu) nemzetségbe tartozó Ösbő (Vsubuu) és Ose (Eusee) kapitányok hadai a mai Óbuda felöl nyomultak előre Pákozd-hegyéig, majd innen Pét-mezejéig. Ebből a körzetből törtek előre Veszprém váráig (,,...civitatem Bezprem..."), melyet nehéz ostrommal foglaltak el. Ezt követően Vasvárig nyomultak előre, majd onnan a Balatonhoz vonultak. „Aztán tovább lovagolva, a Balaton vize mentén Tihany hoz értek. Majd - miután a népeket ott meghódították - tizenegyednapra (újra) bevonultak Veszprém várába." Tihany körzetéből - a Balaton északi partvonalán vezető ősi útvonalról - akár csak ma, kizárólag a Csopakról, illetve Lovasról északnak vezető utakon lehetett Veszprém váráig eljutni. Amennyiben hihetünk Anonymus leírásának, úgy Ösbő és Öse kapitányok hadai ekkor érhették el először a mai Felsőörs térségét. Melyik honfoglaló magyar törzs vagy nemzetség szállta meg a Balaton északnyugati partvidékét, miféle népet hódítottak meg ezen a tájon? Nem tudjuk! A régészeti leletek egyértelműen bizonyítják, hogy a mai Felsőörs környéke nem volt lakatlan a magyar honfoglalás idején. A LX-X. századra jellemző kerámia töredékek kerültek elő a Pesze-dűlőben, a Vakola-dűlőben és az Ányosháza-dűlőben (a mai községtől északnyugat-északra), valamint a mai községtől délkeletre, a Középsok-dűlőben A honfoglaló magyar nemzetségfők jellegzetes temetkezése - a lakott helyektől távoli, magányos lovastemetkezés nyomai - a mai Felsőörstől délre emelkedő Kis-hegyen kerültek elö 1937-ben. Berta Károly szőlejében egy X. századi magyar lovassír maradványait találták. Sem az ember, sem a ló tetemei már nem voltak ott, csupán a lószerszám ezüst veretei - 11 db négyszög alakú és 8 db köralakú ezüstözött pityke - került elő a földből, amelyeket ma is őrzi a veszprémi múzeum (VBM.56.19.1-2., 63.269.6-8. leltári szám alatt). Az említett lelőhelyhez közel - 1972-ben - újabb temetkezések maradványai kerültek elö a Kis-hegyen. A 482/2. hrsz. területén (Hoffmann László telkén) négy sírt találtak: az egyik koponya alatt a X. századra jellemző S-végű hajkarika volt. Egyidejűleg a közeli Lippert-féle ház építése2. KcKiHirs cvszázad.ij 17