Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Ötödik rész - A polgárosodás útján

Az úrbéri törvényszék továbbította a panaszokat a tagosítást vezető Sárnpék József hites-mérnökhöz, aki 1860. május 5-én írásban válaszolt a községnek. ,,...A helyviszonyokat ismerve - írta -, részre hajlás nélkül így nyilatkozhatom. Ahol csak lehetett, kedvezve volt (ti. a lakosságnak), s nagy figyelem fordíttatott arra, hogy a volt jobbágyságnak itatója elegendő legyen; én birtokukon négy helyet tudok, ahol itathatnak, a víz a birtok négy sarkán van: Újkút, Peszei-víz, alsóörsi határszélen és a Jegenye réteken! Ha kevés a víz, több kutat kell ásni; véleményem szerint a Pityorkaics apáson a völgyben hamar vízre lehetne jönni, csak akarni kell és lesz A tagosítási munkák nagyon elhúzódtak. A községi elöljáróság 1862. május 29-én az alábbiakat jelentette az adóhivatalnak. A tagosítási mérnöki munka 1859-re ugyan elkészült, de annak hitelesítése - a község és az érdekeltek többszöri kérelmére! - eddig még nem történt meg. így aztán az újonnan kialakított földbirtokokra eső adó megállapíthatatlan volt. „...Míg tehát — írták - a birtok megállapítva nem lesz, és a tagosító mérnöki munkálat hitelesítve nem lészen, mindaddig senki birtokát rendesen adó alá felvenni nem lehet!"

299 Miután a tagosítási munkálatok a szőlőket nem érintették, a bortermelés zavartalanul folyt az 1850-1860-as években. Sőt, a szőlőterületek jelentősen növekedtek is. Míg 1857-ben 167 katasztrális holdon műveltek szőlőt Felsőörsön, az 1857-1860 közti években a szőlőterületek nagysága 265 katasztrális holdra növekedett. 1862-ben Zala vármegye gazdasági egyesületének borászati szakosztálya több körzetben - így Badacsonyban, Keszthelyen és Balatonfüreden szőlőkiállítást rendezett. A felsöörsi szőlősgazdák a balatonfüredi kiállításon vettek részt.

300 Az 1863. évi országos összeírás szerint Felsőörs község lakosságának létészáma: 480 lélek, a lakosság anyanyelve a magyar volt. Adóhivatala és utolsó posta: Veszprémben működött, és a nagykanizsai hadfogadó kerülethez tartozott.

301 1864 januárjára végre befejeződött a tagosítás, és Felsőörsön kialakultak azok a területi- és birtokviszonyok, melyek 1945-1946-ig érvényben voltak. A tagosítások során kialakult az az új birtok területi elosztás, amely - megváltoztatva a XIV-XTX. századi úrbéri birtokrendszert, teljesen új területi helyzetet alakított ki az 1857. november 7-i elképzelések alapján. A községben élő 45 volt jobbágy- és 64 volt zsellércsalád birtokába jutott összesen: 1091 katasztrális hold művelhető földterület. A többi - mintegy 2000 katasztrális hold föld - Felsőörs nagy- és kisbirtokosai között oszlott meg. Nagyságrendben a nagybirtokok a következő sorrendbe állíthatók: prépostság: 204 k.hold, Dallos-család: 192 k.hold, veszprémi káptalan: 166 k.hold; Mórocza-család: 82 k.hold, báró Schmertzing Antalné: 72 k.hold; Rosos Károly: 62 k.hold; Roboz Istvánné 57 k.hold; Mórocza Károly: 33 k.hold; ifjú Dallos Györgyné (Mórocza Krisztina): 33 k.hold; Lengyel István: 29 k.hold; Bolla Ignác: 18 k.hold; ifjú Dallos György: 17 k.hold; Bezerédy Gyula és Imre: 15-15 k.hold; Farkas János: 12 k.hold; I, Kdsflärs évszázadai 161