Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Ötödik rész - A polgárosodás útján
Kopácsy József: 11 k.hold; Kaszás Dániel: 18 k.hold; Bolla János, Antal Ferencné, Kovács János 9-9 k.hold; Lanti Ferenc: 7 k.hold; Csapó János: 6 k.hold; Miklós-örökösök: 5 k.hold; Gelencsér-utódok és Kovács Istvánné: 4-4 k.hold; Sándor József, Antal János, Antal Dániel, Gelencsér Ferenc, Sütöri János, Sütöri Péter: 3-3 k.hold;, Bagi Péter, Tislér Mihály 2-2 k.hold 302 Az 1869. évi összeírás a népesség jelentős növekedését regisztrálta: Felsőörsön 700 lélek lakott 161 lakóházban. 303 A lélekszám növekedésében tényező volt, hogy az 1840—1860-as években számos német nemzetiségű család költözött Felsőörsre a közeli német falvakból, elsősorban Veszprémfajszról. Megfigyelhető volt, hogy ezek a német telepesek - a r.katolikus plébánia házassági és születési anyakönyveinek tanúsága szerint - sűrűn házasodtak össze az őshonos magyar (katolikus) lakossággal. Az 1851. évi r.katolikus házassági anyakönyv szerint az év során kötött hét házasságból - öt volt vegyesházasság: Michl Ferenc Oroszi Katalint, Previcz József Kurcz Máriát, Gál Jakab Kippel Rozáliát, Miklós Mihály Lies Teréziát, Horváth János pedig Strenner Teréziát vette feleségül. Ugyanez tükröződött az 1856. évi születési anyakönyv adataiból: Vass György és Klopp Terézia házasságából Julianna, Beleznay Albert és Fromm Katalin házasságából Karolina, Rodenpikker Ferenc és Kovács Magdolna házasságából József, Fehér Mihály és Haiser Mária házasságából Mária, Pohl Mihály és Haraszt Magdolna házasságából József nevű gyermek született. A katolikus népesség növekedése jelentősen tompította az eddigi felekezeti feszültséget. 1872. október 2-án megnagyobbították a katolikus temetőt. Az új rész közepére Köves János prépost kőkeresztet állíttatott fel 100 osztrák forint értékben. „Az idő igen szép, igen kedvező volt - írta naplójában a prépost - Lélekemelő volt az igen népes kimenet, a künn végzett ájtatosság, melyre a helybeli reformátusok közül is igen sokan megjelentek. A szent ünnep emlékére a hívek a temetőn kívül, a nyugati részen este népünnepélyt rendeztek, s a reformált ifjúsággal együtt a katholikus hívek közösen esti 9 óráig szép csendben és békében mulattak." Köves János prépost az 1870-es években sokat költött a templomra és a préposti javakra. A malom javítására és felszerelésére 1867-ben 200, 1873-ban 320 és 1876-ban 300 forintot adott ki. 1876-ban a templom tetőzetének javítására 280 forintot fizetett, s a főoltárra új képet festetett Bécsben 158 forintért. Mindezek ellenére névtelen levelekkel zaklatták és ócsárolták, szemére vetették, hogy még csak jó emlék sem marad utána! 305 Az 1876. év jelentős eseménye volt, hogy ebben az évben jelent meg Mórocza Dániel helyi birtokosnak „Felső-Örs és prépostsága" c. könyve, amely napjainkig egyik legjobb feldolgozása a témának. Köves prépost elleni hangulatkeltésnek egyik epizódját a prépost az alábbiakban írta le naplójában, 1879. szeptember 2-án: „...Magam Sümegen Ö Excellenciájánál (ti. a veszprémi püspöknél) töltvén névnapomat, az úgynevezett mesterház (tanítói lak) - mi a prépostság sajátja - esti 9-10 óra között kigyulladt és egészen leégett. Minden valószínűséggel a bentlakó mester (tanító) család gondatlansága miatt, ezt egészen újra kellett