Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Első rész - Az ősidők

bari, telephely maradványok között találták. A lelőhely közelében — 1932— 1933-ban — a veszprémi Bakonyi Múzeum egy kisebb urnasíros temetőt tárt fel. A leleteket ma is a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban őrzik (VBM.54.7.1-47. leltári szám alatt). A késöbronzkor egy későbbi - mintegy 3300-3100 esztendővel ezelőtt élő - szakaszát nevezi a régészet „halomsíros kultúrának", melynek jel­legzetes - bütykös oldaldíszítéssel ellátott edénytöredékei - a Vakolai-dű­lőben kerültek elő. Ugyancsak erre a korszakra jellemző kerámia- és te­lephely-maradványokat találtak - 1965-ben - a Főszőlők területén is. 5 A korai- és késő vaskor - 2800-2100 évvel ezelőtt lezajlott - népmozgá­sai is érintették Felsőörs körzetét. A késői vaskor népének - a keltáknak ­nyomát őrzi az a grafitos kerámiatöredék, amely a Főszőlőkben húzódó időszakos patak mentén került elő (ugyancsak 1965-ben). A Balaton-felvidéken élő koravaskori (illyr) és késővaskori (kelta) né­pesség egymással való háborúskodásait kihasználva nyomultak be a mai Dunántúlra a Római Birodalom csapatai. Mintegy 1900-1700 esztendővel ezelőtt - a Kr.u. I—V. században — számos római tanyás-gazdaság (villa rustica) épült fel ezen a tájon is. Ősi eredetű - de a római korban is élénk forgalmat lebonyolító - út húzódott (és húzódik ma is) Felsőörs határának északi szélén. A Tapolca felől érkező - ma is használt - út Nemesvámos­nál fordult keleti irányba, majd átszelve a mai Baláca-puszta területét, a Városi-erdő déli szélén húzódott Meggyespusztán és Szentkirályszabadján át Liter felé. Az út mentén számos római majorság és tanya épült fel: Ba­láca-puszta, Meggyespuszta-Szobahely, Köveskútpuszta-Kőpad, Romkút, stb. területén. Az említett úttól délre - a mai Felsőörs határának északi részében (Kő­kútpusztától délkeletre), a volt préposti földeken lévő Kőpad nevű helyen is volt egy római kori tanya (villa). Elsőnek a veszprémi múzeum alapító­ja, Laczkó Dezső tárta fel 1911-1912-ben. Kuzsinszky Bálint régész is fel­figyelt itt egy - 12 m átmérőjű, 1,5 m magas - domborulatra, amely tele volt római kori épülettörmelékkel: kövekkel, téglákkal, kerámia törmelék­kel. Ettől délnyugatra - az ugyancsak prépostsági földeken lévő - Ányihá­zán (vagy Ányosháza-dűlőben) gyakori lelet a peremes római tégla. A mai Felsőörstől délre emelkedő kisebb magaslaton - a Misketetőn - a préposti szántásban Laczkó Dezső római nyomokat észlelt. Ugyanitt talál­ta Csendes Gy. helyi lakos azt az öt római bronzpénzt, melyet a veszprémi múzeumnak ajándékozott. Egyébként római kori éremlelet Felsőörsön - a Táncsics u. 4. sz. ház helyén - is előkerült, melyek közül 12 darabot a veszprémi múzeumnak ajándékoztak. A legjelentősebb római kori települések azonban a mai Főszőlők terüle­tén voltak. A veszprémi múzeum szakemberei három jól elkülöníthető ró­mai kori épületegyüttest figyeltek meg a két időszakos patak között emel­kedő dombon. Már 1860 körül - Rómer Flóris régész - említette, hogy Mórocza János szőlejében nagy számmal találtak római kori téglákat, és előkerült egy kő­oszlop is. Laczkó Dezső 1912-ben elsősorban Lőrincze István öreghegyi szőlejét emlegette, ahol római kori épületmaradványokat észlelt. Ugyan­csak római kori épületmaradványokat - téglaoszlopos hypocaustumot, ter-

Next

/
Thumbnails
Contents