Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Első rész - Az ősidők

razzópadlót, vörös homokkő oszlopokat, fűtőcsöveket - talált Laczkó Dezső (Kovács János, Angyal V. és Korpády József szőleiben is), mintegy 20 katasztrális holdnyi területen. Korpády József helyi lakos 1906-ban egy szobortalapzatot, Steiger M. pedig két bronzfibulát, majd 1909-ben egy római kori sírból előkerült vas lándzsahegyet és egy bronzpénzt ajándékozott a veszprémi múzeumnak. A Főszőlőkbe vezető kocsiút északkeleti kapaszkodójánál - 1912-ben - egy római kori téglasírt szántottak ki, melyben egy emberi koponya töredékei feküdtek. A régész szakemberek egyöntetű véleménye - a talált kerámia maradványok alapján - az volt, hogy a főszőlöi római települések igen hosszú ideig, az I. és IV. századok között éltek.

6 A római uralmat felváltó népvándorlás korának - az V. századtól a X. századig terjedő - ötszáz esztendejéből régészeti leletek Felsőörs körzetéből eddig még nem kerültek elő. A római települések elnéptelenedtek, romba dőltek. Az állataikat terelgető germán gótok, majd langobárdok, illetve az őket - 568 után - felváltó avar pásztorok a meredek völgyeket, erdős hegyoldalakat nem szállták meg.