Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Negyedik rész - A katolikus restaurációtól

gyi-patak vizén) lévő prépostsági malmot - amely a három régi malom közül még megmaradt - átépíttette, valamivel közelebb a források felé, de a régi berendezések felhasználásával. Az elhagyott régi malomépületet viszont a közelmúltig istállónak használták.

263 A XIX. század elején Felsőörsön a felekezeti viszályok elcsendesedtek. A helyi református gyülekezet szépítgette - 1742-ben épült - kis templomát: 1799-ben újra meszelték a falait, majd 1803-ban a rektornak szolgáló pulpitust emeltek. Vári Szabó Sámuel lelkész szolgálati idejében (1806-1813) - mint azt megőrizte a református egyház egy korabeli feljegyzése „...Néhány egyháztagnak a lelkében vágy ébredt arra, hogy az Úrnak házát újjáépítsék, vagy legalábbis megnagyobbítsák. Ezek közül Bak Mihály gyűjtési akciót kezdett. Ennek eredménye 15 akó (814,5 liter) bor és 17 forint lett."

264 Ezekben az években - 1792 áprilisa óta - háború dühöngött Európában. A Francia Köztársaság, majd a Francia Császárság, illetve Európa számos állama között kisebb-nagyobb megszakításokkal újra és újra fellángolt a háború. Tizenhetedik éve dúlt a francia háború, amikor is 1809-ben Magyarország is hadszíntérré vált. Ennek az évnek a nyarán Napoleon francia császár hadserege elérte Magyarországot, s benyomult a Dunántúl területére. A háború kitörésekor - 1809 áprilisában - akkor még nem tudta senki, hogy a magyar történelemben utoljára! - kihirdették a „generalis insurrectio"-t, s kötelezően mozgósították a magyar nemességet. Zala vármegye is felállított egy nemesi lovasezredet és a 8. sz. gyalogoszászlóaljat. A felsöörsi prépostság egy - Puschhoffer József nevezetű személyt szerelt fel kiállítási kötelezettsége alapján a lovasezredhez, miután a prépostság évi jövedelme 2000-3000 forint között helyezkedett el. A felsöörsi nemesség négy embert állított hadba. Az összeírási lista szerint ifjabb Kovács Pétert „kívánságára a lovassághoz vezényelték"; Antal Gábor, Huszár István és Vázsonyi János viszont a gyalogoszászlóaljba került. Szereplésükről semmit nem tudunk, ugyanis a lovasezred és a gyalogoszászlóalj későbbiekben összeállított névsorában egyikük sem szerepel. A felsőörsieknek a járás székhelyén, Tapolcán kellett jelentkezniük. A Zala vármegyei csapatok 1809. május 18-ra fejezték be gyülekezésüket, majd mindkét seregtest a Marcal mentén foglalt állást Berzseny, Csögle és Vát faluk körzetében. Június 9-én - a Nyugat-Dunántúlon felvonuló francia csapatok elől - a zalai csapatok is a Győr alatti táborba vonultak vissza. Itt - Győrtől délre - zajlott le 1809. június 14-én az a véres ütközet, melyben a zalai csapatok is alaposan kivették a részüket. Különösen súlyos harcban vett részt a 8. sz. gyalogoszászlóalj délután 16 óra előtt a kismegyeri temetőnél, majd pedig délután 17 óra után a meginduló visszavonulás biztosításában. Az 1809. október 14-i békekötést követően - a székesfehérvári összpontosításból - a zalai gyalogoszászlóalj november 7-re Vörösberénybe vonult, s innen széledtek szét a nemesi felkelők - az insurgensek - otthonaikba265