Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Negyedik rész - A katolikus restaurációtól

Nincs tudomásunk arról, hogy a - Veszprémig előnyomuló - francia csapatok Felsőörsöt elérték-e? Különleges pert fejezett be Fuxhoffer prépost 1811. április 27-én. A per alapját egy - 1471-ben (!) - kötött csereüzlet képezte. Ugyanis akkor a veszprémi káptalan Ujfalusi András felsöörsi prépost csopaki telkét, valamint ottani kilenced- és tized járandóságát elcserélte a káptalan badacsonyi (a Fájsz melletti balácai) pusztáján lévő 14 jugerum szántóföldjére, egy kádártai rétre, a veszprémi vár alatt fekvő két házhelyre, úgy hogy a prépost még fizetett 14 aranyforintot is. A csere lezajlott, de a veszprémi káptalan nem adta át a csereértéket, s az egész ügylet Ujfalusi prépost halála után feledésbe merült. Először - 1779-ben - Glóser Gábor prépost vetette fel az ügyet, majd 1803-ban Szegedy János prépost pert indított a veszprémi káptalan ellen. A pert végül is Fuxhoffer prépost nyerte meg 1811. április 27-én. Ennek értelmében a káptalan a badacsonyi (balácai) pusztán átadott 26 és 3/8-ad hold területet: konkrétan 14 és 2/8-ad szántót és 12 és fél hold rétet. Probléma maradt viszont az, hogy a kapott földek távol estek a prépostságnak régi balácai birtokaitól. így a per befejezése után újabb tárgyalások kezdődtek bizonyos földek cseréjére. 1814. február 16-án - 70 éves korában - meghalt Fuxhoffer József, akit a község temetőjében temettek el, s sírja ma is gondozott. Végrendeletében 1000 forintos alapítványt hagyott a régi templom javára. Azonban utódai ezt az összeget rövidesen el is költötték a szükséges javításokra.

266 A kegyúr, herceg Batthyány Fülöp 1814-ben Vajki György veszprémi kanonokot nevezte ki préposttá. Vajki, aki 1830-ig látta el beosztását, kinevezésekor lemondott kanonoki stallumáról, mivel felsöörsi lelkipásztori (plébánosi) hivatalát - káptalanjával egyetemben - teljes mértékben ellátni akarta. Az egyébként is filozófiai hajlandóságokkal megáldott főpap az akkor éledező magyar irodalomnak nagy pártfogója volt. Ugyanakkor közismerten vendégszerető, kellemes társalkodó házigazda és jó gazda volt. Különösen a prépostság dinnyési uradalmában fejtett ki áldásos tevékenységet: a putrikban lakó cselédségnek kápolnát építtetett (s majd 1830-ban bekövetkezett halála után ezen kápolna elé épített kökoporsóba temetkezett!)

267 1814-ben a veszprémi káptalan rendezte ügyeit felsöörsi birtokán. Megállapították, hogy a birtokon 3 és 6/8-os session nyolc házas zsellér él, akik kötelesek voltak 3 és 6/8-ad öl fát adni a káptalannak a kapott telekrészekért. Összeírták az 1814. április 24-től 1817. április 24-ig érvényes árendákat (bérleteket) is. A község által bérelt mészárszék és kocsma bére a fenti időszakra: 22 váltó forint (= a francia háború során inflálódó „bankóforint" vagy „váltóforint" esetében 2,5 váltóforint ért egy ezüstforintot). A református egyház által bérelt egy hold szántóföldért a fenti időszakra 30 ezüstforint járt. Farkas János házas-zsellér úrbariális tartozása 10 forint. Ezt tartozik rendezni 1816. október 31-ig. Korpás István 1 és 2/4 holdas szántóföldjéért tartozik: 3 forinttal. A káptalan felsöörsi jobbágyai - a bérelt 15 és háromnegyed hold szántóföldért - 18 forint és 4 krajcár bért kötelesek fizetni 1815 október végéig.

268