Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Első rész - Az ősidők

A mai Köveskútpusztától délkeletre feltörő Peszei-kútnál eredő és Lovasnál a Balatonba torkolló (Peszei-, majd Malomvölgyi) patak teljes hosszában lakott volt az újkőkorban. A Malomvölgyi újkőkori telepmaradványok közül a legjelentősebb a mai Felsőörstöl délre - több magaslattól körülzárt - kis medencében alakult ki. Ott, ahonnan egy forrás - a középkori Alsókút vagy Alkut - táplálta csermely csörgedezik az alant folydogáló Malomvölgyi-patakba. A jelenlegi tsz-istálló építésekor - 1965-ben - állítólag egy sír maradványai kerültek elő. A leletek (két csőtalpas edény töredékei) az újkőkor késői szakaszát képező - és mintegy 4800-4500 évvel ezelőtt élő - „lengyeli kultúra" jellegzetes tárgyai. A helyszínre kiszálló szakemberek - a veszprémi múzeum régészei - a forrás és az istálló közti silógödrök falán őskori veremlakások beásásainak elszíneződött foltjait figyelték meg, valamint a kidobált földből újkőkori cserépedények töredékeit szedték össze, melyek ma is a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régészeti gyűjteményében találhatók (VBM.65.139.1. leltári szám alatt).

2 Minden valószínűség szerint ennek az újkőkori lelőhelynek a közelében került elő - 1896-ban - egy agyagedényben talált kagylókincs. A lelőhely tulajdonosa, Kövess Györgyné a leletből 277 db - átfúrt és az ősember által ékszerként használt columbella, dentalium és arca-diliuvii - kagylót, valamint 3 db vörösszínű kőből csiszolt gyöngyöt ajándékozott a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumnak (amely ezeket ma is őrzi MNM.22/896.1280. leltári szám alatt). A következő újkőkori lelőhely ott található, ahol egy kis patak metszi Felsőörs és Alsóörs határát. A patakra enyhén lejtő, agyagos domboldalon a szakemberek - 1965-ben - ugyancsak újkőkori településmaradványra utaló cseréptöredékeket találtak. Az újkökort - 4300-3900 évvel ezelőtt - felváltó rézkor utolsó szakaszának, a 4100-3900 esztendővel ezelőtt élő bádeni (vagy péceli) kultúrának nyomait is feltárták a mai Felsőörs területén. Ezek egy része a - legrégebbi telepmaradványok helyén - a mai községtől északra (Köveskút-pusztától délre), a Malomvölgyi-patak forrásától délnyugatra elterülő Vakola-dűlőben kerültek elő. Egy alacsony domb lapos tetején és annak oldalában őskori veremlakások (hamus-paticsos) maradványait tárták fel. A putrilakások omladékai között - pontsoros-bekarcolt mintás - cserépdarabokat tártak fel (ugyancsak 1965-ben) a veszprémi múzeum régészei. Hasonló - ugyancsak a badeni-kultúra korából való - cserépmaradványok kerültek elö (szintén 1965-ben) a községtől északkeletre elterülő Főszőlőkben, egy időszakos kis patak mentén.

4 Az őskor további évezredeiben is lakott volt ez a terület. Az archeológia által „középsőbronzkornak" nevezett - mintegy 3600-3400 esztendővel ezelőtt élt - időszak is jelentős leleteket tártak fel. A község északi szélén, a Táncsics utca 4. sz. alatt, Borbély Gyula házának építése során (1966 tavaszán), épületalapozáskor egy töredékes - madáralakú - edényt és abban 360 db kúpalakú bronz korongocskát (ún. tutulust) találtak, amelyeket ugyancsak a veszprémi múzeumban őriznek. Hasonló középsőbronzkori sötétszürkére égetett, fehér mészbetéttel díszített - edénymaradványok kerültek elö 1965-ben a Királykút feletti fennsíkon, a Királykúti-patak völgyének kezdetén, a Cser nevű helyen. A cserepeket itt is hamus foltok-