Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Negyedik rész - A katolikus restaurációtól

4. FEJEZET ÚRBÉRI SZERZŐDÉSEK FELSŐÖRSÖN AZ 1750-1760-AS ÉVEKBEN Az 1750-es évekre végetértek azok a nagyvonalú kapcsolatok, amelyek a földesurak és az azok földjeit (kisebb-nagyobb ellenszolgáltatások árán) bérlő és művelő jobbágyok között voltak. A lakosság általános létszámnövekedése, Veszprém városának lassú kibontakozása és az abból adódó piaci lehetőségek növekedése arra késztették a földibirtokosokat, hogy növeljék majorsági gazdálkodásu­kat. Mindenütt - így Felsőörsön is - megfigyelhető volt, hogy a földesurak növelték jobbágyaik munka-, termény- és pénzjáradékait. Felsőörsön továbbra is két egyházi (káptalani- és préposti) - és két vilá­gi (Ányos- és Tallián-családok) nagybirtok volt. Felsőörsön elsőnek - 1752-ben azok a jobbágyok írtak panaszos levelet, akik özvegy Tallián Ignácné földjeit bérelték. A jobbágyok azt tették szó­vá, hogy a fóldesúrasszonynak a korábbi szerződések értelmében a művelt szőlők után csak „fél kilencedet", azaz a termésnek egy tizennyolcadat voltak kötelesek leadni földesúri termény adóban. „...Most pedig mi raj­tunk szegény Jobbágyain egész kilencedet vesz és vészen..." - panaszkod­tak a jobbágyok. Ugyanakkor az irtásföldek ügyében is panaszt emeltek: „...Vannak azon kívül némely irtás földek, mellyek az ellőtt mint egy 30 esztendővel erős erdők voltak, némely részeit Édes Atyáink, rész szerént pedig magunk irtottuk ki, ugyan ezeknek is a Tized kiadásában nem há­borgatattunk, de tavali esztendőben hatalmasson meg vette rajtunk az Földes Uraságh, Urbáriumnak tenora (szelleme - Szerző) pedig azt tar­tya, hogy az irtás földek régi Ususban (szokásban - Szerző) maradgya­nak..." Elpanaszolták még azt is, hogy az uraság a bérelt telekhez nem tu­dott adni - kötelezően! - rétet. Helyette földeket adott. Ezért pedig ők nem kötelesek sem tizedet, sem robotot adni! „...Kire való nézve együgyű térd hajtással siránkozással esdeklünk Méltóságos Kegyelmes Urunk Ke­gyelmessége előtt, méltóztassék Nagyságod mind ezek eránt bennünket Kegyeimessen meg vigasztalni, melly Kegyes Grátiáját Nagyságodnak meg hálálni, és tündöklő hosszú élteért s boldog Uralkodásáért Istenünk előtt szívbül esedezni meg nem szűnünk. Méltóságos Kegyelmes Urunk­nak alázatos együgyű szolgája Tettes Szalabéri Horváth Theresia Fölső Örsi Jobbágya.'^ 18 Hogy a címzett - Galánthai Eszterházy László királyi comissárius - mit tett, vagy válaszolt - nem ismerjük. Sajnos, a panaszos levél a kérelmező jobbágyok nevét sem tartalmazza. A veszprémi káptalan, mintegy előkészítendő egy új úrbéri szerződést, 1753. április 12-én összeiratta a birtokain - így a Felsőörsön - élő jobbá­gyait. Az összeírás szerint a községben a veszprémi káptalan jobbágya: 13 családfő, 16 fiú. A megművelt föld: 74 hold szántó (amely 177 pozsonyi mérő gabonát terem), továbbá egy és háromnegyed kaszás rét, 21 kapás szőlő. Az állatállomány: 22 ökör, 11 ló, 8 tehén, 5 borjú és 11 juh volt.

Next

/
Thumbnails
Contents