Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Negyedik rész - A katolikus restaurációtól
Az árendások - azaz olyan jobbágyok, akik évente vagy több évre előre pénzben kifizették úrbéri munka- és terményjáradékaikat - évi 16 forintot fizettek ki Szent Tamás ünnepén (december 21-én), tovább adtak egy hízott disznót (vagy helyette további 5 forintot), s Szent Mihály napján (szeptember 29-én) adtak még két tyúkot, tíz tojást, egy ludat és egy pint (kb. 2,5 liter) vajat. A tizedeket (dézsmát) Veszprémbe kellett szállítani. Urdolgában (robotban) a majorsági rétek kaszálása és a lekaszált széna beszállítása volt a dolguk. Kötelessségük volt még a majorsági szőlők megmunkálása is. A rétek használata, a legeltetés, az erdei makkoltatás, a kocsma és a húsmérés közös volt a jobbágyok és a közbirtokosság tagjai (compossessorok), valamint más lakosok részéről. A veszprémi káptalan elsőörsi birtokához tartozott - már évszázadok óta - Pórfaj sz (Poor Fáész) prédium, azaz majorsági birtok, melynek 31 holdas (és 82 pozsonyi mérő alá való) földjét hat család művelte. 219 1755. január 8-9-én a veszprémi káptalan úriszéket tartott, melyen urbáriumot dolgoztak ki - többek között - felsöörsi jobbágyaik számára is. Mindenekelőtt meghatározták az úrbéri szolgáltatások alapját képező ideális „egy jobbágytelek" („hely") fogalmát és nagyságát. Az úriszék - az 1514. évi 16. articulus értelmében - az egész telek (sessio) nagyságát 32 jugerum (kb. 48 k. hold) szántóföldben szabta meg úgy, hogy az megfeleljen a kettős forgónak. Ugyanis a kétnyomásos gazdálkodás során a szántóföldet két részre osztották (a 32 jugerumot 16-16 jugerumra). A kettéosztott földterület egyik részén kapott helyet az őszi és (vagy) a tavaszi gabonavetés. A másik földterület legeltetésre szánt ugar maradt, melyet az ott legelő állatok természetes módon megtrágyáztak. A következő évben a két földet megcserélték. Minden egész telekhez tartozott egy - kétr-hat szekér szénát termő - rét is. Az ideális „egy egész telkes" jobbágy évi munkajáradéka (robotja) 52 nap igás- vagy 104 nap kézi robot volt. A robot igényelhető volt: szántáskor, aratáskor, behordáskor, csépléskor, fahordáskor, a bor és gabonatizedek és kilencedek összegyűjtött termékeinek Veszprémbe való behordásakor. Robotban kellett a faluban lévő urasági malmot javítani, mikor erre szükség adódott. Minden egésztelkes jobbágy évi egy - 12 mérföld (kb. 96-100 km) távolságon belüli - hosszúfuvarral is tartozott az uraságnak. Az egésztelkesek kötelessége volt még évente egy öl tűzifát is az urasághoz behordani. A pénzjáradék (census) egy egésztelkes jobbágynál évi 4 forint összeget tett ki. Egy egész telek után ajándék is járt az uraságnak: évente 12 csirke, két kappan és 25 db tojás. A terményjáradékot - a földesúri kilencedet - minden terményből le kellett adni. Minden tehén után kötelező volt évente egy meszely (kb. 6 dl) főzött vajat is az uraságnak leadni. Amennyiben a jobbágy csak egy fél- vagy negyed telekkel rendelkezett, úgy a fenti szolgáltatásoknak is csak a felét, illetve negyedét kellett adni vagy teljesíteni. A szőlővel rendelkező jobbágyok vagy zsellérek kötelesek voltak - a fentieken kívül - fizetni még évi 50 dénárt (egyharmad magyar forintot),
