Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Negyedik rész - A katolikus restaurációtól
A prédikátor azonban rövidesen - 1738-ban - Varga Istvánné házacskájában kapott szállást, s az udvar végében lévő színben tartották az istentiszteletet is. Padányi Bíró Márton prépost tehát győzött, s ezt a győzelmét naplójában is megörökítette: „...A préposti fundusról a lelkészt és az iskolamestert elűztem („...Praedicantem et Ludi-Magistrum exturbare..."), épületeiket, köztük az imaházat teljesen lebontattam!" 207 Mintegy diadala betetőzésére, Padányi Bíró Márton prépost 1736 őszétől elrendelte a romosán álló középkori Mária Magdolna templom helyreállítását. Mint fentebb említett naplójában írta: „...Ecclesiam ... e cineribus resuscitando..." - azaz: az egyházat „hamvaiból építtettem újjá!" Valóban - a templom siralmas állapotban lehetett 1736-ban. Az 1962. évi helyreállítási munkálatok során kiderült, hogy a déli mellékhajó a földszinti lőrés-ablakok felső részéig romos volt, az északi hajó fala pedig a lőréses ablakok alsó szintjéig hevert romokban. Mindebből következtetve, elsősorban az oldalhajók boltozata minden bizonnyal beomlott, s a főhajó boltozata is rongált állapotban volt. 208 A helyreállítási munkáknál Padányi Bíró Márton összegyűjtette a lehullott köveket és visszarakatta eredeti helyükre. A torony földszinti boltozatát, a nyugati főkapu sérült részeit és a párkányokat kijavították. Mindezek ellenére néhány gazdag románkori részlet áldozatul esett a helyreállításnak. A templomépület helyreállítása 1737-re elkészült. Ezt jelzi a - főhajót és mellékhajót elválasztó - diadalívre írt felírás: EXALTAVTT ET EXALTABIT DEVS HOC SAXVM - vagyis: „Megdicsőítette és megdicsőíti Isten e sziklát." A chronosztikonban benne rejlik az 1737-es évszám. A diadalív ormán — a kegykúri családnak — a Batthyányiaknak címere látható. A templom belső berendezéseinek munkálatai még évekre — 1743—1745re - elhúzódtak. Padányi Bíró Márton prépost nagy ügybuzgalommal végzett munkája során lassan éledezni kezdett Felsőörsön a katolikus felekezet. Már az 1734. évi egyházi összeírás szerint tíz katolikus lélek élt a faluban. 209 Padányi Bíró Márton - nem tudva azt, hogy a XIII-XVI. században általában a felsöörsi prépost látta el a plébánosi teendőket, 1737-ben külön plébániát akart szervezni Felsőörsön. Padányi prépost ezért 1737-ben - a veszprémi püspök útján - értekezletre hívta meg Felsőörsre a kegyurat: gróf Batthyány Lajost, illetve a falu földesurait: Fajszi Ányos Krisztinát, szalabéri Horváth Ferenc özvegyét és annak fiát: Horváth Zsigmondot. Megegyezés a plébánia dolgában nem történt. A plébánosi teendőket a prépostnak kellett továbbra is ellátnia. Ennek ellenére - 1738. január 6án - Padányi Bíró Márton plébánost hozott a községbe: Szopkovics Józsefet, akit a veszprémi püspök is beiktatott hivatalába. Miután külön plébániaépület nem volt, az akkorra éppen elkészült és amúgy is üresen álló új préposti kúriában rendezték be a plébániát. Padányi Bíró Márton prépost amúgy is Veszprémben, a Várban épített házában lakott (a mai Vár utca 20. sz. alatt, melyet Padányi Bíró Márton építtetett 1733-ban még csak földszintes épületként). Az így megszervezett felsöörsi plébánia határkörébe tartozott - mint fiókegyház - hét falu: Felsöörs, Alsóörs, Lovas, Paloznak, Kövesd, Csopak
