Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Második szakasz: E járás falvairól

mellett, amely nagymértékben rongálja a szántóföld területét, mert azonkívül, hogy esős időben sárrá változtatja, a talaj kaviccsal is keveredik, s nehezen terem szemet; hasonlóképpen a kaszálást is akadályozza a szerencsétlen réteken, s a szénát tönkreteszi. Erdőben egyébként nincs hiány. A falu egykor hosszú ideig pusztán állott lakosok nélkül; ezek ősei, akik e helyet Ulászlótól elnyerték, Demőkiek voltak; tőlük pedig II. Ferdinánd király idejében, kivált Demőki Zsuzsanna kedvességéből Gőgös Imre szerzett itt birtokrészt ugyanattól a Ferdinándtól az 1633. évben kapott adománylevél alapján, amelyet mindmáig őriz a Gőgös család. A hely pusztulása után ez a család telepedett elsőként a maga részére, a Demőkiek néhány évvel később követték őket. 20. Nagy Jenő. A győri püspök népes, katolikus mezővárosa. Kelet felől Pacsiháza puszta, délről pedig Kis Jenő falu határolja, nyugatról Lovasd és Barátfa, Zala megyéhez tartozó puszták, nemkülönben a Veszprém megyei Torna, észak felől Krakó Szörcsök, melyek mindnyájan csekély távolságra veszik körül határát. Egyébként a talaj itt is kavicsos, rétje nincs, ezért a szomszédságból pénzért gondoskodnak kaszálóról. Dél felé van valami csekély erdőrészük. Egyébként hajdan a török háborúk idején növekedtek vagy vakmerőségben, vagy bátorságban. Mert mikor látták, hogy a török úrrá akar lenni mindenfelé, a helységet palánkkal, tüskés védősánccal és magas földhányással vették körül, így akarván elejét venni a barbárok erejének, és sokáig ilyen állapotban és vitézséggel álltak ellen azok megrohanásainak; ezért aztán a török a mezővárost nem Nagyjenőnek, hanem Tüskevárnak, mintegy tüskéből való várnak nevezte. Amikor ez sem volt elégséges, abban a buzgalomban, hogy a barbárnak ellenálljanak, a pálos atyák szomszédos templomát hasonló sánccal és árkokkal vették körül, és onnan mint egy várból, sokáig férfiasan és lelkesen harcoltak a portyázó törökök ellen, s nem adták meg magukat mindaddig, míg a barbárok a maguk hatalmának az egész vidéket alá nem vetették. És bár ezután is hol háború, hol ragályos betegség, hol egyéb szerencsétlenségek sanyargatták őket, mégis mindig rettenthetetlenül megmaradtak a királynak és uruknak minden gondossággal és igyekezettel való támaszául. A többit olvasd fent az 57. [itt 56. p.] laptól kezdve Tüskevárról. 21. Vásárhely. Mintegy a vásárok helye: ugyanis évente három vásáráról így nevezett mezőváros. Ezeket Szent Margit, Szent Benedek napján és karácsony előtt harmadnapon szokták tartani a híres Somljo hegye alatt, amely dél felé látható. Egykor szabad hely volt,