Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

ÁLTALÁNOS RÉSZ: ELSŐ, TERMÉSZETRAJZI FEJEZET

X. § A borok kiválósága A bornak ezen a vidéken nagyobb a nemessége, mint a bősége. Kevés helyen művelik, úgymint, ahogy mondtuk, a Balaton mellékén és a Somlyó hegy oldalán. Ez előbbvaló nemcsak a balatoniaknál, hanem a legtöbb magyar borféleségnél, ha tartósságban nem múlja is fölül valamennyit, de fölér velük, 15 évig és még tovább is tartja jó tulajdonságait és mind erősebb lesz. Színe arany, íze kellemes és fölöttébb egészséges. Sem a fejnek, sem a szívnek nincs kárára, az elmét felüdíti inkább, mintsem eltompítaná, ha bővebben isszák. Nagyra tartják tehát, ami a hegy jobbik részén terem. A vidék többi borát a tó mellett termelik, leginkább Zala megyében, a bácsi és badacsoni szőlőhegyeken és más ilyeneken. Arra még szomorúan emlékezünk, hogy amikor a Balatonnak ezen a partján a szokottnál gazdagabb a szüret s azért a bornak potom árat szabnak, a szegény földművesek egymással való kölcsönös vendégeskedések során fogyasztják el szüretük eredményét. Amint ugyanis egyszer az újbor seprője leülepedett és elkövetkezik az Úr születésének napja a következő többi ünneppel, a hegyközségek tagjai társas összejöveteleket tartanak, s az egyes ünnepeket vagy a közbeeső napokat is a paraszti mulatságok nagy fitogtatásával együtt ülik meg; leginkább disznóhúsból készült ebédeken és vacsorákon — ez akkor a nép számára vadhúsnak felel meg —, mindaddig lakmároznak, míg csak a hússal el nem telnek; a bortól felhevülve átadják magukat a táncnak, s azt csak késő éjszaka hagyják abba veszekedés és verekedés nélkül. Akkor kitűzik a következő napot, s azon a szomszédnál ugyanolyan ünnepléssel újból összejönnek. Ha valami ellenségeskedés jött közbe, mindaddig fölfüggesztik, míg a sérelmeket szigorú kölcsönös beismerés révén meg nem szüntetik és a társaságban az egyenetlenkedés el nem simul; akkor a közös lakomázást megújítják. A kövér és nedves föld, a mindenfelől virágos rét kitűnő, lágy, buján növő füveket terem szerteszét, melyek nemcsak szénának, hanem legelőnek is alkalmasak, különösen az erdők tisztásain és a messze terjedő mezőkön, amelyek az alsó vidéken szélesen tárulnak. De vannak haszontalan, kavicsos és fűben szegény helyek is, jók ugyanis itt is rosszakkal keverednek. Gyümölcsök teremnek a szőlők lábjában, de a kertekben is. Közülük legjobban a paradicsomalmának, másképp pogács almának nevezett fejlődik. Egyébként körte, dió, szilva és cseresznye termése egész nyáron váltogatja egymást.