Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)
ÁLTALÁNOS RÉSZ: ELSŐ, TERMÉSZETRAJZI FEJEZET
///. § Erdők A Bakonyi erdőket értjük ezen, amelyeknek egyébként nagy a híre és dicsősége a szakértők között. Ezeknek legnagyobb része — amint másutt említettük - Veszprém megyét árnyékolja be. Mert keleten kezdődve, arról a részről jut ugyan Fejér megyének belőlük valami, de a többi mind nyugati irányba húzódva, mintegy körülövezi Veszprém megye közepét. Annak szélességében közel 6 mérföldnyi hosszúságra terjednek, szélességük hol 2 mérföldnyire, hol többre, helyenként az ötöt is felülhaladja, és nem juthatunk át rajta, csak mintegy egész téli napnyi úttal, ha Veszprémbe Pápáról megyünk. Ámbár Zala megyébe is átnyúlnak és különféle helyeken más és más a nevük de Bakonyiaknak hívják őket ott is; de nem ám Tata felé, engedelemmel szólva a Topographia szerzőjével szemben (b) , mert ott Vértes erdő a neve, vagy a Vértek hegye (c) , amely egyenlő hosszúsággal és szélességgel ékelődik be Fejér és Komárom megyék közé, s mindenfelé közepes magasságra emelkedik. Ahol ez Csókavárnál, különösen Möhr 8 községnél a Székesfehérvár—győri királyi útnál véget ér, ugyanott kezdődik a mi Bakonyunk, előbb szépen a meredek vértesi domboktól mély völgyekkel elválasztva szelíden, majd magasabbra emelkedve, sudár, sűrű fáktól árnyékolva. Ámbár kis részben fenyőféléknek is enged teret, otthonosabb ott mégis a bükkfa, s helyenként igen sűrű erdőt alkot a tölgy. Fölhágnak olykor a magas hegyekre is; azok legmagasabb és legmélyebb részein is árnyékos ligeteket alkotnak. A vadak különféle fajai Gyakoriak itt a különféle vadállatfajok; a ligettel folytatódnak a vágásra való erdők. Az erdők további haszna Köztük tisztások nyílnak, kellően megtrágyázva termékenységben nem maradnak más mezők mögött és jóllehet keményebb, de nem hiábavaló munkával bő termést hoznak. Hasonló térközökben kaszálók húzódnak és a különféle völgyek dús legelőkben is bővelkednek. <b) II. rész, I. Segm. XIV. Num. IV. §, 98. p. 89 , ahol a farkasjárta erdőket, köznéven „Farkas-erdőt" a Bakonyiakkal hibásan összetéveszti. <c) Az elnevezésre adódott alkalmat és annak okát lásd Thuróczinál: 90 Cronica Hungarorum. II. rész. XLIII. fejezet, 49, 50, 10. p. A császár ugyanis Péter király megöletését meg akarván bosszulni, nagy készültséggel Styrián keresztüljőve, megtámadta a Dunántúlt 91 ellenséges seregeivel és ott keményen megbűnhődött.
