Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

ÁLTALÁNOS RÉSZ: ELSŐ, TERMÉSZETRAJZI FEJEZET

I. § A vármegye elnevezése A vármegyének nevét fő mezővárosa, egykor jeles erősség és vár

(a) adta, amint alább el fogjuk mondani. Magyarul Veszprim vármegye a neve, s ezt a németek és a szlovákok is átvették, mindegyik ebben az értelemben nevezi a megyét. Fekvése és határai Több más vármegye között középen fekszik azon az országrészen, melyet Dunántúlnak nevezünk. Kelet felé két megyére tekint: az egyik Fejér, a másik Tolna; ez igen messzire húzódik, s legfölül ott, ahol Somogytól különválik, egy ponton Simon-Tornya váránál érinti megyénket. Somogy Veszprém megyétől elkülönül dél felől a Balatonból kiömlő Sivó folyó közbeiktatódásával. A tó ugyancsak dél felől Szála megyével határos, mindvégig mocsarakkal érintkezve, s vizének alig tizedrésze jut a mi megyénknek, a többi távolabbra húzódik az említettek és a mi megyénk között. Tovább a megye nyugat felé kanyarodik, s annál a vidéknél végződik, mely előbb Vas, azután Sopron megye felől kapcsolódik a mi határunkhoz, melyet azoktól a Marczal és a Rába folyó választ el; ez utóbbi észak felől Győr megyétől is elkülöníti a mienket. Ugyanerről az oldalról Komárom vármegye zárja be megyénk területét, de az jobban elnyúlik kelet felé. //. § Hosszúság és szélesség Ennyi megyétől körülvéve a mienk hosszúságban tíz mérföldre terjeszti ki határait, szélességében — ahol legmesszebbre terül — 6 mérföldre; egész kerülete körülbelül 29 mérföldet foglal magába. Milyen formát mutat azoknak, kik rátekintenek? A megye alakja hosszúkás, szép; aki széles, kövér halat képzel maga elé, bizonnyal a területnek megfelelő képet fog kapni róla. Mert ahol nyugatra és északra terjeszkedik, fokozatosan ékben végződő fejhez hasonlít; ábrázata sík, majd lágy lejtésű dombból meredekebbre emelkedik. Hasonló lejtéssel farok formába megy át keleti és déli irányban, úszókat és pikkelyeket terjesztve ki, melyek mindenfelől felduzzadnak, mégis sík és napsütötte, nyílt mezőt alkotnak. Ezekkel szemben, ahol testet formálnak a halnak szélesebb és kiemelkedőbb részeként, középen erdőkkel és hegyekkel teszik egyenetlenné a tájat. (a)

BONFINIUS, II. könyv, I. decas, IV. leveles I. könyv, II. decas, 172. levél