Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

bűzzel és rothadással fertőzi meg a levegőt azon a részen, amely Dél felé néz. Ennélfogva erre felé a nehezebb levegő nyomasztólag hat a lakosságra, és csak akik hozzászoktak, tudják ezt elviselni. Ezért az idegen születésűeknek itt nem ugyanaz sem a testtartása, sem az ellenálló képessége. Akik a megye lakosságából Somogy északi végeibe húzódtak, bátor lelkülettel tűnnek ki, s derűs homlokkal, izmos testalkattal és könnyed életformával dicsekedhetnek. Mert minél közelebb esik a lakóhely a Balatonhoz, annál kedvezőbb a telepesekre nézve. Ennek magyarázata pedig az, hogy a hideg északi szelek, melyek a tó felől zúgnak alá, a déli légjárás minden kellemetlenségét, éppúgy a mocsarak ártalmas kigőzölgéseit is szétoszlatják. Viszont a vizeknek nagy kiöntései a megyének egy jelentős és felette szép részét művelhetetlenné és alig megközelíthetővé teszik. Egyébként ahol művelést enged, , ez a föld mindenféle magért jól fizet... És noha bornak is bőségében van, még is nagyobb a gabonatermése. Miért is ennek a feleslegét zalai borral cseréli el. Mert amennyivel több Somogynak a gabonája, annyival több Zalának a bora, s a feleslegeknek egymás közti kicserélésével segítik ki egymást. Egyik sem olyan termény ugyanis, melynek annyi pénzértéke volna, hogy érdemes volna távolabbi piacokra és nagyvárosokba elhordani. Amint erdei fákban, ágy veteményekben és gyümölcsfákban sem igen találni másutt nagyobb változatosságot és bőséget, mint megyénkben. Aknából és körtéből a falvak körül valóságos erdőket figyelhettünk meg. Diófát különösen sokat ültetnek, meg mogyorót (olaszfajtát); gesztenye is jócskán van. De míg az erdei fáknak nem árt, az alma-, körte- és szilvafákat a rossz időjárás gyakran megfosztja termésüktől. Tökfélékből is van, ahol veteményezik, de bizony közepes, sőt igazat szólva, majdnem semmi eredménnyel vagy haszonnal nem jár a gazdák számára, hacsak azzal nem, hogy maguk fogyaszthatják. VI. §. Balatoni vonatkozás hiánya miatt mellőzve. VII. §. Vadászat; ragadozó madarak. ... Kányák, héják, sólymok, ölyvök és sasok különféle fajai nemcsak a vadállatokat és szárnyasokat, hanem a halakat sem kímélik, különösen az ölyvöknek és sasoknak számos faját lehet megfigyelni.

88 Vannak nyulász sólymok és vannak tavi vagy — ahogy mások mondják — nagy sasok, csodás nagyságúak is, melyek időnként a Balatonon 16 fontnál súlyosabb halakat is kiragadnak a habokból. Bizonyos, hogy néha maguknál nagyobbakat, olyanokat is megragadnak, amilyeneket el sem tudnak hurcolni magukkal. Barátaink megfigyelése szerint nem egyszer megtörtént, hogy ez a nagyfajta sas sokáig keringvén a Balaton felett és megpillantván egy nagyobbfajta halat, reávetette magát és a hátába mélyesztve karmait, felragadta a nyomorultat. De-mivel ennek nagyobb volt a súlya, hogysem elvihette volna, nyomban vissza is esett a tóba, zsákmányát el nem eresztve. És mivel nagyon mélyen