Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

is akadályozza s nem ritkán meg is bénítja. Különösképp amikor szelek járják e vidéket — azok pedig nagyon sűrűen járják — a révátkelés is szünetel, és ilyenkor sok ember, aki már a vizén volt s a hajókon rekedt, ezekkel nehezen bajlódik és nagy veszélyeknek teszi ki magát. Az az egyetlen vigasztalása az e vidéken lakóknak, hogy fagyos időben a jégen át, nyáron pedig hajón tudnak átkelni, ahol legkeskenyebbre szorul össze a Balaton. Egyebütt hol széles posvány, hol ingovány, hol sűrű vízerek szűkítik a megmunkálható föld területét vagy akadályozzák a közlekedést. És ahol olyan nagy bőségben van a nedvesség, ugyanott a lakosság szűkölködik iható vizekben; mert a poshadó vizeknek rossz szaguk van, a kutak pedig savasak és nem élvezhetők. Épp ez okból a levegő sem nagyon ajánlható egészségi szempontból, hacsak közvetlenül a tó partszegélye körül nem, ahol a terep magasabb is. Folyt, a 3374. sz. kéziratból: A Balatonnak a somogyi területre való beékelődése folytán ez a megye sok hátrányt szenved. Elzárja ugyanis a zalai és veszprémi néptől és így a somogyiak nem élvezhetik a velük való érintkezést, közlekedést. Mert szoktak ugyan egymáshoz erősített ladikokkal átkelni, de ezek a kicsiny evezős hajók alig elegendők egynéhány embernek átszállítására s bizonyos, hogy rendes teherszállításra még kevésbbé alkalmasak. S mi következik ebből? Az, hogy a hajózásban járatlan nép, mely a viharokat meg nem szokta, az időnként előforduló hajótörések miatt rendkívül félőssé válik és — hacsak nagyon nem sürgetik — alig szánja rá magát a hajóra szállásra. S ez az oka annak, hogy egymással tőszomszédos megyék, mintha egy ég választaná el őket egymástól, kénytelenek az egymás közti forgalomról lemondani. Ám mihelyt a tél fagyosra fordul, olyannyira, hogy a tó jégmezbe öltözhetik: egyszerre kirajzolódik a jégen az utak szövedéke, innen is, túlról is szánkókkal húzatják magukat, s hol kedvtelés céljából, hol ünneplésre, majd egymásnak vagy vásároknak látogatására sűrű vándorlásokat szoktak végezni a partlakók, mindamellett, hogy ezekkel a jégen való átkelésekkel nem ritkán végzetes szerencsétlenségek járnak együtt. Mivel ugyanis a helyenként képződött nagy nyilasok az áramlás mozgató ereje folytán nem tudnak összezárulni, megtörténik, hogy a nyilas peremére sodródva előbb merül az ember víz alá, mielőtt még abban a magányosságban a veszedelmet észrevehetnék. Megeshet az is, hogy a fagy enyhülésével a jég hamar megolvad egyetlen langyos téli napon. Ezért ritkán múlik el a tél anélkül, hogy a Balaton akár a rajta járó emberek, akár a jószágok közül áldozatot nem követelne. V. §. Éghajlat és talajminőség. Ennyit Somogymegye vizeiről, most pedig az éghajlatról és a talaj minőségéről kell megemlékeznünk. Természetes, hogy a folyóknak ez a sokasága Dél felé mind iszaposabbá teszi a talajt és a nyári hőségljen óhatatlanul