Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)
Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól
Ion állt egykor az erőssége, azt még a fennmaradt omladékok eléggé bizonyítják. 27 Ugyanitt, ahol szabadabb folyása van a Siónak, malmok hajtására kiválóan alkalmas. Mintegy ezer lépésre lejjebb KilUi falut találjuk, innen nem messze a kicsiny Judot, azután néhány veszprémmegyei pusztát, Kusiányt, Szt.-Mihályt, majd Hidoéghet, végül Mező-Komáromot választja el a Sió Somogy határától, majd ettől elfordulva Veszprém- és Tolnavármegye közt alkot határvonalat. Hogyan indul ki a Balatonból, nádasoktól akadályozva, iszapos hordalékkal terhelve, már másutt előadtuk. (Lábod patak rövid ismertetését mellőzzük.) Az ivóvizekről. E megye folyói ritkán viszik habjaikat partok falai közé szorítva; hanem amiképp rejtett ereken bugyognak fel, úgy folyásuk is a leglomhább, különösen ahol nádas bozótokban lappanganak; azok a bővebb vízűek különösképp, melyek a Balaton vagy a Dráva felé kanyarognak, minél hosszabb úton hömpölygetik habjaikat, annál szélesebb területet árasztanak el és végül hatalmas ingoványos sárrétben vesznek el. Alig lehet máshol megfigyelni, hogy folyásuk is van, mint ott, ahol gázolhatok és átkelésre is alkalmasak. Itt persze tisztább és gyorsabb vizet is szállítanak, mint egyébként, de sehol sem olyat, hogy egészséges volna ivásra is. Elég csodálatos dolog az, hogy noha ez az egész megye forrásoknak bővében van, s úgyszólván megszámlálhatatlan vízfolyás öntözi, mégis olyan nagyon szűkölködik ivásra alkalmas vizekben. Mert a folyók a nádas, sasos, zsombékos lápokból poshadó anyagokat hurcolnak magukkal, a kutak pedig, hacsak magasabb helyen nem ássák le azokat, többnyire savasak és rosszízűek. IV. §. A Balaton taoa. Idáig sokszor történt már a Balatonról említés, úgy hogy végre részletesebben kell róla beszélnünk. Zala- és Somogymegye határán veszi kezdetét és azután hosszan és szélesen ömlik el és tengerszerű képet mutat. A tó neve dolgában nincs egyforma vélemény a lakosok közt. Vannak, akik magyar eredetűnek tartják, ahogy másutt (Veszprémmegye történet-földrajzi leírásában, 235. lap) elmondtuk. De minden bizonnyal illir eredetű szó, amely nyelven „Balaton" állandóan poshadó vizet jelent. Ezt már Lud. TUBERO (Comment, de temp, subis, lib. IV., 74 1.) egészen világosan kifejtette: „Van pedig a magyar földön egy híres-neves tó, a Balaton, melynek szélessége 70 stádium, hosszúsága pedig 490 28 . A neve pedig onnan származik, hogy a mi szlávjaink a posványt „blato"-nak mondják, a déli szlávok pedig a tespedő vizeket hangbeszúrással „Balato"-nak ejtik. De mi dolguk lehetett az illíreknek vagy szlávoknak a Balatonnal? vagy ezzel az egész megyével? Valamikor az egész vidék az ő birodalmukhoz tartozott s így a tőlük adott név származott át a mi korunk magyarjaira. Amiket a Balaton eredetéről hozzátesz TUBERO, ha igaz volna, a csodával volna határos. A lakosok — úgymond — azt hirdetik, hogy az emberi nemnek Krisztustól való megváltásakor tört fel a Balaton vize a somogyi földre. Ehhez a vélekedéshez én bajosan tudnék
