Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Második szakasz: Az alsó járás mezővárosairól

És sok egészséges vizű patak Ezekre ide illenek ISTVÁNFFI szavai, amikor Veszprémről a következőket mondja: Mind a városban, mind rajta kívül sok állandóan kibuggyanó igen kedves patak folydogál, legtöbben úgy vélik, hogy a régiek ezekről nevezték el a helységet. Mert egyfelől sűrű források buzognak fel Veszprém területén, és itt is, ott is egészséges kutakat létesítettek, amilyen többek közt a Koma-Kútja nyári dél felé, másfelől az, melyet említettünk, mindegyik között a legfőbb, nem vizének, hanem nevének dicsőségénél fogva, ugyanis általános vélemény szerint a németek nevezték el a helyet, amikor itt éltek. Vannak, akik azt mesélik, hogy mikor Gysela a templomot fényesen akarta fölszerelni, letépve a prémes szegélyt ruhájáról így kiáltott: Veszprém, pusztuljon a prém, csak az egyház maradjon fenn! — s ezért nevezték el a várost is Veszprémnek; ám ezt inkább tréfás célzásnak vélné, mint az elnevezés okának, aki ismeri a magyar beszéd kifejező erejét. Nem érdemelnek nagyobb hitelt, akik azt állítják, hogy Vesproniusról nevezték el, Severusnak Pannóniába küldött fényes követéről — Aelius Spartianus Didius Julianus életrajzában —, semmit sem hozhatunk föl ez ellen sem. Bármint legyen is, ha bizonytalan is a név, a város híressége és régisége bizonyos. Régen nemcsak ezek a völgyek zárták körül, de a dombokon is túlterjedt mindenfelé. Mondják, hogy az egész síkságot, amelyet északtól dél felé és innen keletre völgyek vesznek körül, egykor a városlakók utcái és házai borították. Es valóban előtűnnek még romok, különösen a délre néző részen, ugyanis a talaj könnyű megmozgatása nyomán falak bukkannak elő. A várbeli után legnevezetesebb templom volt a Domonkos atyáké a vár alatt, ahol észak felé néz, a Benedek hegy táján, túl a Séd patakocskán, de ennek, s az atyák kolostorának csak romjai maradtak. Ott állott a szüzek temploma is a Szent Domonkos regulája szerinti kolostorral együtt, s megmaradt a tatárok támadásáig; ennek okából áthelyezték a budai Nyulak szigetére; Margit és a többi szüzek ezt elhagyván, oda költöztek át. E kolostor fölött, ugyanazon völgy fejénél, sík területen állott Szent Katalin temploma, melynek romjai láthatók, a városiak most ezek körül szokták halottaikat eltemetni. De némelyek szerint a másik oldalon is, dél felé — ahol mint megmutattuk, a Koma-kútja forrás található —, templom állott, s úgy vélik, ennek közelsége miatt kapta a kút a nevét, mivel ennek vize szolgált szent lemosásokra, közönségesen keresztelésekre. Ám bármekkora dicsőség mutatkozott meg a város régi helyzetében, úgy elmúlt, mint erős szélben a füst, mert minden odalett az idők viszontagságai során, ami egykor bámulatot érdemelt. Különben ha elenyészett is a város