Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

bert gimnáziuma magyar tagozatának és Szent Norbert-nevelőintézetének évkönyve az 1939—1940. iskolai évről. Gödöllő, 1940. 157—158. és Bakács: Hont vármegye, 57—59. — Az esztergomi káptalan 1292. január 11-én a Hont megyei Németiben lakó és oda települő alattvalóinak (hominibus libère condicionis, hospitibus, jobagionibus) biztosított szabadságot. MES II. 313. Vö. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 11 (1904), 155. és Bakács: Hont vármegye, 159—160. — Vilmos, a bélai johannita (keresztes) konvent praeceptora és a magyar— szlavón johannita rendtartomány helyettes tartományi mestere a Zágráb megyei Csicsán lakói (hospites libère ville) kérésére 1293. március 23-án erősítette meg kiváltságukat, melyet a johanniták korábbi tartományi mesterétől, Rembaldustól kaptak. HO VII. 288. Vö.: Reiszig Ede: A jeruzsálemi Szent János-lovagrend Magyarországon. II. r. Bp. 1928. 32. Rembald 1232-től volt a magyar—szlavón johannita rendtartomány főnöke. Utoljára 1254. okt. 2-án szerepel a forrásokban, 1256-ban már nem ö viseli ezt a tisztséget {Reiszig i. m. I. r. Bp. 1925. 38, 68.). Rembald tartományi mester ezelőtt s bizonyára tatárjárás után, tehát a XIII. század közepén részesítette a johannita konventnek helyet adó Csicsánt kiváltságban, amely az 1293. évi megerősítésig vagy éppen ez alkalommal természetesen tovább bővülhetett. — Monoszló nembeli Péter erdélyi püspök 1295. április 6-án a püspökséghez tartozó Fehér megyei Sard lakóinak (populis, hospitibus) adott szabadságlevelet. AÜO V. 126. Tivadar (Tódor) győri püspöktől 1297. február 27-én a Győr melletti Tőke, a későbbi Révfalu püspöki birtokon élő vagy letelepülő népek (populi) kaptak kiváltságot. Említi Villányi Szaniszló: Györmegye és város anyagi miveltségtörténete kiváló tekintettel a szorgalmi néposztály helyzetére 1000—1301. (továbbiakban: Győr) Győrött, 1882. 94. Az értékes oklevelet, amely többszörös átírás után Liszti János győri püspök 1573. szeptember 20-i megerősítő oklevelében maradt fenn, kérésemre Gecsényi Lajos kutatta fel. Baráti segítségét ezúton is köszönöm. Jelzete: Győr—Sopron megyei 1. sz. Levéltár, Középkori oklevelek, 10. sz. =s DF 285439. 33. RMA 469—470. — Keresztúr 1246. február 14-én kelt kiváltságlevele voltaképpen határeset. Nem volt egyházi birtok, de egyházi személytől, Báncsa nembeli István esztergomi érsektől kapta szabadságlevelét, mivel az érsek és általa a Báncsanem birtokolta. Györ//y: Történeti fóldrajz, I. 451. A kiváltságlevél eredetije nincs meg, s kérdéses, hogy 1548. évi átírása mennyiben őrizte meg az eredeti szövegét. Mindenesetre úgy látszik, hogy az oppidum szó szereplése az eredetiben megkérdőjelezhető. Ladányi: Libera villa, 12. és 16. 34. HO V. 40. Keltét megállapítja Reg. Arp. 1799. sz. 35. Reg. Arp. 1865. sz. Vö. Uo. 1864. sz. (Tévesen Abaúj-Torna megyébe helyezve. Az átíró oklevelek: DL 5777. és DL 65861. szerint a Heves megyei Fancsalról van szó, amely a mai Nagybátony vidékén feküdt.) Az oklevéltípus elterjedtségét sejteti, és István ifjabb király kancelláriájának munkamódszerére vet fényt, hogy Bonchida és Fancsal szabadságlevele szövegében igen közel áll egymáshoz. 36. RMA 520—522. (= CD V/l. 79—81.) Eredetije: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár, (továbbiakban: DL) 744. A kiadásokban Cosue, míg az eredetiben Cosuc szerepel. A helynevet helyesen a Somogy megyei Kazsokkal azonosítja: Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához, (továbbiakban: Szöveggyűjtemény) I. Bp. 1964. Szerk.: Lederer Emma. 299—300. 37. AÜO IV. 32—33. Kivonata: Magyar Történelmi Tár 9 (1861), 105—106. Vö. Ha Bálint: Gömör megye. II. Bp. 1944. 540—541. 38. RMA 543—544. (= CD VI/2. 401 — 402.) A kiváltságlevél előzménye, hogy 1265. április 1-én IV. Béla Walter kamaraispánnak adományozta Komárom falut, s eltelepítvén onnan a királyi udvarnokokat, benépesítésének előmozdítására az ott lakó és az oda költöző hospeseknek a budai polgárok szabadságát adta. CD IV/2 282— 284. Vö. Reg. Arp. 1439. és 1577. sz. A település földesura utóbb Hont-Pázmány nembeli Tamás szlavón bán, pozsonyi, nyitrai és komáromi ispán lett. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, (továbbiakban: Csánki) I—

III., V. Bp. 1890—1913. III. 489. 39. AÜO XII. 272—274. A kiadásban szereplő Tenan helységet a Hont megyei Térjen (Terény) faluval azonosították: Szöveggyűjtemény, 300. Bakács: Hont vármegye, 203, 413. viszont ezt az 1279. évi adatot nem vonatkoztatja a Hont megyei településre. Az oklevél eredetijében (DL 1055.) a helységnévnek elméletileg három olvasata lehet: a már említett Tenan, továbbá Teuan (= Tevan ~ Tiván) és Terian (= Terjan ~ Terjén). Az utóbbi a helyes. Erre megy viszsza az eredeti oklevelet is hasznosító Szöveggyűjtemény Terjén helyneve. Ez a helynév a másik kettővel szemben pontosan lokalizálható. Györffy György szíves közlése szerint, amiért ezúton is köszönetet