Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Solymosi László: Hospeskiváltság
ezzel védelmüket is biztosította. A bogdániak ugyanakkor vállalták, hogy ők és utódaik a földesúr földjén való lakásért, vagyis a föld használatáért adót fizetnek. A járadék fejében a földesúr viszont arra kötelezte magát, hogy földjén a bogdániakat hospesszabadságukban és adózásukban örökké megtartja s szolgáltatásukat sem változtatja meg, hacsak nem lesznek hozzá hűtlenek. A szerződés summája az előbbieknél jobban érzékelteti, hogy a földesúri tulajdonban levő földnek milyen döntő része volt a megállapodásban. Ez alapozta meg a hospesek és a földesúr viszonyát, s ez határozta meg kapcsolatuk jellegét. A kiváltságolás következtében a szolgarendűek körében általános szoros személyi függéssel szemben lazább — föld közvetítette — kapcsolat létesült a földesúr és a bogdániak között. 2 " A szerződő felek, bármennyire szorult helyzetben volt a földesúr égető munkaerőgondja miatt, s bármennyire éltek a bogdániak az alkalom kínálta ritka lehetőséggel, nem voltak egyenrangúak. -Ez tükröződik a kiváltságlevél szövegében is. A földesúr hűtlenség címén felbonthatta a szerződés számára legfontosabb részét: megváltoztathatta a járadék nagyságát. Igaz, ehhez az kellett, hogy a bogdániak előbb hűtlenséget, azaz éppen a szolgáltatások teljesítése terén szerződésszegést kövessenek el. Az egyensúly a felek között azonban csak látszólagos, mert a hűtlenség elbírálásában a döntő szó — ez aligha lehet vitás — a földesúré volt. Az egyenlőtlenség abban még inkább megmutatkozott, hogy a földesúr voltaképpen hűtlenségre való hivatkozás nélkül is a szerződésben megszabottnál több járadékot követelhetett. A földesúr ugyanis azt vállalta, hogy a szokott szolgáltatásoknál, amelyek nagyobb részét az oklevélben kifejtették, nem kíván többet. Lehetséges volna, hogy valamilyen járadék kimaradt a kiváltságlevélből? Ha igen, akkor a többi privilégiumban szereplő földesúri adófajták figyelembevételével a következőkről lehetett szó: a munkajáradék másodlagos formája (követségbe járás, esetleg szállítás), továbbá hadakozopéïiz, a földesúr tisztjének megújításáért fizetett adó és mortuarium. Ezek azonban korántsem fordulnak elö minden hospeskiváltságban. Nem általánosan, hanem kifejezetten kevésbé voltak elterjedve, s az utóbbiról tudjuk, hogy létezésének alig van nyoma világi földesúr birtokán. A mortuariumra tehát feltehetően nem, a többi adófélére vagy azok valamelyikére viszont utalhatott a kiváltságlevél. Abban az esetben, ha Bogdán privilégiumából mégsem maradt ki semmi, akkor a rögzítettnél nagyobb, szokott vagy szokásos járadékra való hivatkozás a földesúr számára a mindenkori bővítés lehetőségét biztosította. Ez a lehetőség azonban csak az említett járadékfélék vagy valamilyen új adó bevezetésére vonatkozhatott. *
