Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

A felvetett probléma már a bogdániak, illetve hospeskiváltságuk jövőjét érinti. Mi lett a kiváltságolt bogdániak, illetve utódaik sorsa? Kiváltságlevelük az országban élő hospesek szabadságáról szólt. Az országban lakó hospesek szabadsága — mint láttuk — korántsem volt azonos, egységes is legfeljebb annyiban, hogy kedvező adózást, önkormányzatot és személyi jogokat (költözés, végrendelkezés stb.) kellett tartalmaznia. A részletek terén azonban már itt is a változatosság uralkodott. A kiváltságolt települések a kapott hospesszabadságtól függően eredendően különböztek egymástól. Egyéb tényezők hatására további sorsuk is eltérően alakult. A kiváltságolt Egeg, Szebelléb mezőváros, oppidum lett, míg az utóbbival szomszédos Németi falu maradt. Berény, Kazsok is falusi településként élt tovább.

232 Ez lett a sorsa Bogdánnak és a közeli Csőinek is.

233 Nem fejlődött mezővárossá a Veszprém megyei Rendek, pedig itt 1268-ban királyi hospesek laktak.

234 Hasonlóképpen Biliege sem, ahol a királyi telepítésű hospesek 1270 táján Igmánd nembeli Miklós földesúrnak évente minden mansio után 2 pondus földbért fizettek, akárcsak a bogdániak Lőrinte nembeli Lőrintének vagy Csöl lakói Rátót nembeli Rolandnak.

235 A XIII. századi kiváltságolt vagy egyszerűen csak hospesek lakta települések jelentős részében a középkor későbbi századaiban jobbágyok éltek. Bogdán hospesszabadságot elnyert egykori hercegi népeinek utódai is a későbbi források szerint jobbágyok voltak. Mit őriztek meg 1275. évi hospeskiváltságukból? Kedvező adózásuk változhatott a leginkább. A kiváltságlevél záradéka — mint láttuk — a bővítés lehetőségét biztosította. A mindenkori erőviszonyoktól és igényektől függően a földesúr megváltoztathatta a járadékok mennyiségét és formáit. Módosulást idézhetett elő az is, hogy a törvényhozás két alkalommal: 1351-ben a kilenced elrendelésével, 1514ben pedig a szolgáltatások rögzítésével beleszólt a jobbágyok földesúri adózásába. Változott a királyi (állami) adózás is, mivel azt az adót, amelynek felét Saul fia Lőrinte feltételesen elengedte, Károly Róbert reformja következtében új adó, a portális adó váltotta fel. Az egyházi adózás már nagyobb stabilitást mutatott. Legfeljebb a tizedfizetés formája és módja változhatott. A bogdániak költözési joga megmaradt, de ennek feltételrendszerét a XIII. századi gyakorlat alapján a századfordulón királyi tanácsi határozat rögzítette, majd törvények sora alakította.

236 Az önkormányzat továbbélését bizonyítja, hogy a bogdáni jobbágyoknak később is volt falusi bírájuk, akit minden valószínűség szerint nem Saul fia Lőrinte leszármazottai neveztek ki, hanem a faluközösség választott. Villicusuk korábbi hatáskörének megfelelően közreműködött a különféle adók kivetésében