Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

tette, hogy a hospesek a kinevezett villicus távozása vagy halála után bírót válasszanak maguk közül.

180 Akár választott vagy választott és megerősített, akár megbízott vagy kinevezett bíró állt a hospesközösség élén, bírói feladatott látott el.

181 Hatásköre attól függött, hogy a földesúr mennyiben ruházta rá bíráskodási jogának gyakorlását. A földesúr részleges vagy teljes lemondása bíráskodási jogáról — miként szó volt róla — feltételezi, hogy az uraság ítélkezhet birtokai bármilyen rendű és rangú népe felett. Ezt a jogot az egyházi és a világi földesúr számára a király bíráskodási kiváltság formájában biztosította.

182 Bár nincsen nyoma annak, hogy Saul fia Lőrinte kapott volna ilyen privilégiumot, joggal feltételezhetjük, hogy bíráskodási kiváltság birtokában intézkedett a bogdáni villicus hatásköréről. A hospesprivilégiumokban meglehetősen ritka volt, hogy a földesúr a hospesei feletti bíráskodást teljesen átengedte a villicusnak, azaz a falunagynak. Ha ez megtörtént, akkor a bíró a hospesek között keletkezett valamennyi vagyonjogi és bűnügyi esetben ítélkezett.

183 Az általános azonban az volt, hogy a földesúr megosztotta a bíráskodást. Ennek több módja lehetett. Komáromban a kezdetleges megosztásnak megfelelően minden ügyet a földesúr vagy a villicus ítélt meg.

184 Ezzel szemben a hospeskiváltságok zömében pontosabban megszabták a bíró hatáskörét. Leggyakrabban tételesen felsorolták azokat a bűnügyeket, amelyek nem tartoztak rá. Ezek voltak az ún. nagyobb ügyek. Számbavételük az egyes kiváltságlevelekben némileg eltért egymástól. Bogdánban Felszászhoz hasonlóan a rablást, a gyilkosságot és a vérfolyást okozó eseteket számították közéjük, míg Egegen ezek mellé még a gyújtogatást és az erőszakot is felvették.

185 Az ügyeket néha nem minőségük, hanem konkrét, vagy ha ilyen nem volt, bizonyára eszmei értékük szerint osztották kisebbekre és nagyobbakra. A határ a kettő között, a Szepes megyei örön egy fertó, vagyis 60 dénár, értéknél húzódott: az öri bíró csak egy fertő értékig bíráskodhatott. Nagy ritkán a megkülönböztetésben az értéknek és a minőségnek egyaránt része volt. A keresztúri bíró a nagyobb ügyekben, azaz az egy márka érték feletti perekben, továbbá a vérügyekben nem volt illetékes.

186 A bíráskodás pontos megosztása során tehát a földesúr a kisebb ügyeket a villicus hatáskörébe utalta. Adásvételi, örökösödési és pénzügyek, jelentéktelenebb vétségek, kihágások, perpatvarok kerültek a bíró ítélőszéke elé. A villicus az elmarasztalt felet bírsággal sújtotta. A bogdáni bíró maximálisan 60 dénár bírságot róhatott ki, de minden bírságból 30 dénárt el kellett engednie. A pervesztes így ténylegesen 30 dénárt vagy ennél kevesebbet fizetett. A bírság összegének maximálása és a 30 dénáros kedvezmény a közösség érdekeit szolgálta; védte őket, nehogy a vil-