Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

licus elviselhetetlen összeget követeljen tőlük. Bár a bogdáni villicus szokásos kegyből tett 30 dénáros engedményt, más oklevél erről a gyakorlatról nem tájékoztat. A 60 dénáros maximális bírság viszont a kisebb ügyekben elég általános lehetett: Keresztúr, Berény és Kazsok kiváltságlevele egyaránt említi.

187 A hospeskiváltságokban a földesúr a kisebb ügyek mellett a nagyobb ügyek bírói fórumát is meghatározta. Ezekben az esetekben Kazsokon a földesúr maga mondott ítéletet.

188 Rendszerint azonban a földesúr vagy megbízottja a közösség villicusával közösen ítélkezett. Néha bevonták a bíráskodásba a falubelieket vagy azok képviselőit is.

189 A földesurak általában személyesen nem vettek részt az ítélkezésben. Bíráskodási joguk, gyakorlását ezúttal tisztjükre ruházták át. A földesúr helyett ítélkező és vele személyes viszonyban álló megbízott ura földbirtokának gazdasági kezelője és népei felügyelője volt. A XII—XIII. század fordulójától kezdve ezt a tisztségviselőt a királyi birtokszervezethez hasonlóan a világi és az egyházi birtokon egyaránt curialis comesnek, azaz udvarbírónak vagy ritkábban egyszerűen comesnek, ispánnak hívták.

190 Személyük annyira hozzátartozott a birtokhoz, hogy Hont-Pázmány nembeli Márton bán, a sági premontrei prépostság alapítója jónak látta, ha az új egyházi földesuraság birtokainak leendő kormányzóiról is gondoskodik. Ezért tatárjárás előtti alapítólevelében néhány libertinusát azzal a szabadsággal adományozta a prépostságnak, hogy — miután erényekben és képességekben előrehaladnak — az egyház udvarispánjai legyenek.

191 A tisztség curialis comes megjelölése a XIII. század második felében is élt, de ekkor a vele azonos értelemben használt officialis, terrestris comes, továbbá a kifejezetten bírói funkcióra utaló iudex vagy a bíráskodásban az egyházi földesúr helyettesítését hangsúlyozó vicarius elnevezés háttérbe szorította.

192 Bogdán kiváltságlevele még a curialis comes kifejezést használta. Bogdánban az ö feladata volt, hogy a helybeli villicussal ítéletet hozzon a nagyobb ügyekben. Bírói teendőit azonban nem láthatta el "bármikor. Saul fia Lőrinte földesúr ugyanis megszabta, hogy udvarbírája évente legfeljebb háromszor tartson törvénynapot Bogdánban. Az ítélkezési alkalmak maximálása, melynek párját a XIII. századi forrásanyagban nem találtuk, határok közé szorította az udvarbíró bíráskodását.

193 Egyúttal lassította a jogszolgáltatást és növelte a villicus gondját, mert az elfogott vétkeseket hosszabb ideig kellett őriztetnie. A bogdániakat viszont megóvta a fölösleges zaklatásoktól, amely főleg akkor érte volna őket, ha az udvarbíró kénye-kedvétől függött volna, hogy évente hányszor jelenik meg kíséretével a helységben. A bíráskodási alkalmak gya-