Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

lása a XV. században. 2. (továbbiakban: Világi nagybirtok II.) Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei 5 (1970), 305. 80. Csánki III. 208—212. Vö. Engel: Világi nagybirtok II. 307, 309. 81. DL 59802. Nyitra megyéhez intézett parancsában II. Ulászló — nyilvánvalóan a háborús helyzetre tekintettel — az egytelkeseknek engedélyezi, hogy az adót katonáskodással (hadbaszállással) megválthassák. 82. Szabó: Magyarország népessége, 89., Uő.: Falurendszer, 198. 83. Csánki III. 225. az 1488. évi adólajstrom négy adatát a Tótvázsony, illetve a Csetény környéki Csatár helységre vonatkoztatja. A Veszprém melletti Csatárt egyáltalán nem ismeri, egytelkes nemesi adóját a Csetény vidéki Csatár adójának tekinti. Régészeti topográfia II. 251. ugyan ismeri a Veszprém melletti Csatár települést, de azt mondja róla, hogy az Arpád-kor végén elpusztult. Ez a helység azonban a középkor végén is lakott volt; nemesek éltek benne. DL 20840. 84. Csánki III. 252. 85. Csánki III. 249—250 , 280, 285., Helytörténeti lexikon, 187., Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében. A Veszprém megyei múzeumok közleményei 6 (1967), 141., Régészeti topográfia II. 170—171. Sár és Malomsár egyidejű megkülönböztetésére lásd. 1393: DF 201101. (Veszprémi káptalan magánlevéltára, Keszi 14.) Vö. Zsigmondkori oklevéltár. (továbbiakban: Zsigmondkori oklevéltár). I. összeállította Mályusz Elemér. Bp. 1951. 3240. sz., 1469: DF 229945. (Veszprém megyei Levéltár, Veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltára, Lit. Instr. M 200.). A pannonhalmi apátság sári birtoka 1471-től többnyire Szentmártonfölde néven szerepel, s az összeírás idején prédium. PPT III. 269, 536, 539, 629, 667, 715—716., Zichy okmánytár XI. 291. Vö. Csánki III. 253. Ez a Szent mártonfölde természetesen nem lokalizálható Csajág és Küngös közös határvidékére, mint Régészeti topográfia II. 75, 121. teszi. 86. Csánki III. 236, 249, 251. 87. Solymosi: Árpád-kori helyneveink, 185—188. 88. Vámosi Pál járásában az egy forinttal adózó települések sorában Déd település sincs a fekvésének megfelelő helyen. Vö. DL 45723. Eri: Településtörténeti vázlat, 202. nem jelzi az eltérést. Hasonlóképpen Csánki III. 227. sem említi az eltérő sorrendet. Akai György járásában Aka ,,lóg ki" a sorból. Éri: i.h. jelzi a meglepő sorrendet. 89. Régészeti topográfia IV. 181. 4. jegyzet. 90. Az utoljára 1437-ben említett Gebártháza, illetve más néven Gebártfaluszalók birtokot nem számítva [Csánki III. 231.), egyetlen adat kivételével csak Szalók települést és Szalóki elönevű nemeseket ismerünk az 1540-es évekig. A kivételt képező 1495. évi oklevél, melyet tartalmi kivonatból ismerünk, a Szécsi családot Egyházasszalók birtok (possessio) miatt ,,

contra famíliám de eadem Szalók" vonta perbe. Magyar Országos Levéltár, P 1313. Batthyány család levéltára, Acta Antiqua, Elenchus, 186. (Eredetijét használta Csánki III. 251.) Ebből a rövid kivonatból annyi megállapítható, hogy az oklevél írója egy településre gondolt, a Szécsiek birtoka és a nemesek származáshelye ugyanazt jelentette számára. Amit ez a kivonat csak sejtet, azt egy 1499. évi oklevél bizonyossá teszi: a Szécsiek másokkai osztoztak Szalók birtoklásában, itteni tulajdonuk birtokrész (portio possessionaria) volt. DL 101264. Amikor 1544-ben Nemesszalók neve először és Egyházasszalókkal együtt feltűnik, a Szécsiek rokona, gróf Salmis Miklós nem Egyházas-, hanem Nemesszalókon birtokos. Pákay: Veszprém vármegye, 136. Az elmondottak alapján a Szécsiek 1488-ban összeírt szalóki birtokát nem tekinthetjük a 16. század végétől datált Pórszalók, az egytelkes nemesek birtokát pedig az 1544-ben felbukkanó, de általánosan csak a 17. századtól ismert Nemesszalók középkori előzményének. Legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a jobbágyok és nemesek lakta Szalók egy részét XIII. században említett templomáról 1495-ben Egyházasszalóknak hívták. A középkorban is két szomszédos településsel számol Helytörténeti lexikon, 290, 335., Régészeti topográfia IV. 180—181. 91. Györfly György: Adatok a Pilis megyei monostorok középkori történetéhez, (továbbiakban: Pilis megyei monostorok). Művészettörténeti Értesítő 5 (1956), 280— 281. Az 1258. évi adatot helyesen lokalizálja Régészeti topográfia IV. 169. A forrás kivonatának ismeretében Répást tévesen a Győr megyei Tényő vidékére helyezi Lengyel Alfréd: Pusztult falvak, eltűnt heh/nevek Győr megyében (1000—1711). Győr, 1944. 86. és térképmelléklet. DL 26006, 43669, 44296, 45618, 86294, 86331, 98486. Régészeti topográfia IV 169. nem szól Répás egytelkes nemes lakójáról. — Akai György járásában, a jobbágyok és az egytelkes nemesek adótételei között egyaránt szereplő Inota a Jásd melletti Inotára vonatkozik, amelyet olykor Erdőinotának is neveztek. A Várpalota melletti Inota nem tartozott a középkorban Veszprém megyéhez. Csánki III. 235, 332. Pákay: Veszprém