Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

vármegye, 160., Bakács: Összeírások, 55— 56. Vö. Régészeti topográfia II. 215. 92. összehasonlításul álljanak itt az eddigi feldolgozások adatai. Csánki III. 202. összesen 3987 forint körüli adóval számolt. Ebből 3780 forintot tett ki a „nemesi", pontosabban a földesúri birtokok, 207 forint körüli összeget pedig az egytelkes nemesek adója. Mint láttuk, Szabó István más-más szempontból több ízben is foglalkozott a lajstrommal. Végösszeget azonban egyik esetben sem adott. Előbb a megye tíz mezővárosában 841, míg 226 falvában 3173 háztartással, vagyis összesen 4014 portával számolt. Szabó: La répartition, 13. Másik alkalommal azt an elte ki, hogy 1488-ban a megyében 175 és fél egytelkes nemesi és 3173 jobbágyportát adóztattak meg, s az összes (3348,5) porta 5,2% -a volt az egytelkes nemeseké. Uő.: Magyarország népessége, 89. Nyilvánvaló, hogy előbb az egytelkes nemesekre, utóbb pedig a mezővárosi lakosságra nem volt tekintettel. Ha ennek figyelembevételével mindkét összeget korrigáljuk, egyaránt 4189,5 forintot, illetve háztartást kapunk. Csakhogy az utóbbi alkalommal azt is megjegyezte, hogy a megye összlakosságának kb. 3,5% -át egytelkes nemesség tette ki. Ez a megoszlás viszont az előbbitől igen eltérő, mintegy 5014 portaszámot, illetve háztartást tételez föl. Vö. a 10. jegyzettel. Mint már említettük, Éri: Településtörténeti vázlat, 209. csak az egytelkes nemesek 400-nál nem sokkal több kúriájáról szólt. A szerzővel készült interjú nyomán viszont Tamás István (lásd. a 31. jegyzetet) elmondja, hogy a megyéből 1488-ban 4098 forint adó folyt be a királyi kincstárba. A települések számát illetően lásd a 8. és a 9. jegyzetet. Az itt közölteken kívül Szabó: Falurendszer, 198. szerint 30 faluban csak nemesi adózó lakott, Éri: Településtörténeti vázlat, 208. szerint pedig 25 helységnek két vagy több földesura volt. Valójában az előbbi csoportba 36, az utóbbiba pedig 37 település tartozott. — A térképeken szereplő települések lokalizálásához jelentős segítséget nyújtott a Régészeti topográfia első négy kötete és a Helytörténeti lexikon. 93. A megye népességének eltérő becslési módszereit és eredményeit lásd Éri: Településtörténeti vázlat, 211—212. 94. A közös adótétellel szereplő Németi és Horhi, valamint Osztár és Kőkeháza közül az utóbbi kettő nagyságrendje pontosan megállapítható. Mivel egytelkes nemes lakói együtt egy forintot fizettek, az öt, illetve egy adózó jobbágyporta mellett mindegyiknek egy-egy egytelkes nemesi kúriája volt. A közösen 21 forintot fizető Németi és Horhi közül Németi volt a nagyobb, ahol a királyi vadászokon kívül egy egytelkes nemes is lakott. Horhi jelentéktelenségét mutatja, hogy 1505-ben pusztaként említik. DL 46726. Ennek figyelembevételével Horniban négy, Németiben pedig-18 adóköteles háztartást tételeztünk föl. A két települést így kivételképpen becsült adatok alapján soroltuk be a megfelelő nagyságrendi kategóriába. 95. A települések nagyságrendi csoportjainak kialakításánál némiképp eltértünk Szabó Istvántól, aki a falvakat — a falusi településeket — hat kategóriába sorolta. Megkülönböztetett két kiskategóriájú csoportot 1—5, illetve 6—10 háztartással, továbbá 16—30 háztartással bíró közepes-derekas, 31—50 háztartást számoló mérsékelten nagy, 51 —100 háztartásos nagy és száz háztartáson felüli „óriás" falvakat. Szabó: Falurendszer, 200. A 1401 és 1526 közti periódusban a falvak nagyságrendjét illető számításaiban az 1430 után keletkezett középkori adólajstromok közül kivételképpen az 1488. évi lajstromot is felhasználta, sőt a csupán nemesi adózók lakta falvakat egyedül ez az összeírás reprezentálta. Uo. 191, 193, 198—200. Mint láttuk, a nemesi adótételekből tévesen állapította meg a háztartások számát. Ez a hiba kihat országos kimutatásaira, főként a kisebb nagyságrendű kategóriákban torzít. Szabó István a falvak nagyságára vonatkozó számításaiban — igen helyesen — nem volt tekintettel a mezővárosokra. Uo. 197—198. Kimutatásainak másik hibaforrása mégis ebből adódik; a mezővárosokkal együtt — mint látni fogjuk — kétségkívül falvakat is kirekesztett vizsgálódása köréből. 96. Csánki III. 212—218. Vö. Uo. 203., ahol Berhida hiányzik a felsorolásból. 97. Csánki III. 225, 241, 251, 260. 98. Szabó: La répartition, 13. 48. jzt. Hoiub: Egyházi nagybirtok, 13. Berhida és Peremarton, Régészeti topográfia II. 68, 207, 257. és IV. 142. Berhida, Peremarton, Veszprémfajsz, Városlőd és Lovászpatona esetében szintén Csánkit követi. Térképén ugyancsak Csánki nyomán ábrázolja a megye mezővárosait Major Jenő: A magyar városok és városhálózat kialakulásának kezdetei, (továbbiakban: Városok). Településtudományi Közlemények 18 (1966), 79. 99. Szabó: La répartition, 24—25. További kutatást igényel annak megállapítása, hogy a mezővárosok megítélésekor a többi megyében mennyiben követte Csánki szemléletét. Enélkül csak azt a tényt rögzíthetjük, hogy 120 mezővárosra kiterjedő mintavételét számításaiban az ország 800 mezővárosához viszonyította. Uo. 16, 18, 24. 100. Régészeti topográfia II. 134. és IV