Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Búzás József: Veszprém vármegye közigazgatása az

A városi tanács a szegényebb néprétegeknek részben jutányos áron, részben ingyenesen tüzelöfát akart juttatni, s ezért felkérte a nemzeti tanács jóléti bizottságát, hogy ,,erre vonatkozólag irányító elveit a város polgármesterével szíveskedjék közölni."

64 Ugyanezen az ülésen elhatározták, hogy a rászorulóknak olcsó burgonyát fognak osztani, „miután ezen intézkedéshez a nemzeti tanács előzetesen hozzájárul." ,,A burgonyajegyeket a nemzeti tanács közjóléti bizottságának utalványára fogja a hatóság kiállítani."

65 Egy másik alkalommal a népkonyha felállításával kapcsolatos határozatot ,,az irányítás és ellenőrzés gyakorolhatása végett" közölték a nemzeti tanáccsal.

60 Ezék a kiragadott példák is bizonyítják, hogy a nemzeti tanács az első hetekben még aktív és tekintélyes tényezője volt a helyi közigazgatásnak. A konszolidáció előrehaladásával az igazgatási tevékenység súlypontja egyre inkább a régi közigazgatási apparátusra helyeződött át, mert az ügyek két fórumon való megtárgyalása és a hozott határozatok kölcsönös közlése túlságosan meghosszabbította a végleges, hatályos döntések meghozatalának időtartamát, és nagyon körülményessé tette az államigazgatási aktusokat. A nemzeti tanács, mint nehézkesen mozgó testület helyett célszerűbbnek látszott csupán néhány funkcionáriusnak, illetve aktivistának a bevonása a határozathozatal és végrehajtás folyamatába. Így nyert nagyobb jelentőséget december folyamán az ún. bizalmi-rendszer. A bizalmiak az egyes pártok (főként az SzDP) és társadalmi egyesületek helyi szervezetei által az igazgatási szervek munkájának segítésére ajánlott aktivisták voltak, akik hivatalos tanácsi megbízás alapján, de társadalmi munkásként látták el az esetenként rájuk bízott igazgatási feladatokat. A veszprémi városi tanács pl. a bizalmi férfiak útján vizsgáltatta felül a rendkívüli segélyre szorultak pótnévjegyzékét,

67 rajtuk keresztül bonyolította le az élelmezési és egyéb jegyek (petróleum-, szappanjegyek) elosztását, és ehhez a tevékenységükhöz „hatósági megbízást" adott nekik.

M A nemzeti tanácsok irányító szerepe a járások igazgatásában érvényesült a legkevésbé. A főszolgabíró egyedi szerv volt. Intézkedéseit korábban is egyedül hozta, s ezek korlátait csak a hatályos jogszabályok és a megyei központi szervek utasításai jelentették. A közel hét évszázados múlttal rendelkező szerv tevékenysége során eddig sem és most sem merült fel a szükségessége valamely irányító és ellenőrző testület közreműködésének, a föszolgabírák igyekeztek is távoltartani hivataluktól a megyei tanács által delegált öttagú járási ellenőrző bizottságokat, így azok tétlenségre kárhoztatva, elhaltak. A községi elöljáróságok és a nemzeti tanácsok kapcsolatát is általában az előbbiek primátusa jellemezte. Ez alól kivétel csak ritkán fordult elő Veszprém megyében, mint pl. a már említett bakonybéli nemzeti tanács esetében, amely november 10-i ülésén a radikális intézkedések egész sorát valósította meg. A helybeli retrográd erők, élükön a községi jegyzővel, azonnal ellentámadásba lendültek. A jegyző és a korábbi képviselő-