Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

országutak igényeinek, s kellékeinek megfelelő útvonalt küldöttségileg megszemléltetni, s a nyilvános utak közé felvétetni kérik." 21. VemL: Nagyvázsonyi íratok. 1872. évi csomó. Abból, hogy Kálóczy levele a „Tekintetes Uradalmi Jószág-Igazgatóságnak", Nagy vázsonyba — szólt, jelzi, hogy Kálóczy és az uradalmi vezetőség között folyt a tárgyalás magyar és német nyelven. 22. Uo. 1873. évi csomó. — A tárgyban Kálóczy német nyelvű levelei olvashatók a bányajog ügyében. 23. hantken Miksa: Magyarország széntelepei és szénbányászata. Bp. 1878. 182. — Az ajkai szénbánya feltárásáról külön fejezetet ír a szerző. 24. Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bp. 1922. 143. 25. Telkes i. m. 21— 22. 26. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a magyar üvegiparnak 1860—1875 közötti állapotáról. Az üvegipar, (továbbiakban: Budapesti Kamara.) Bp. 1876. 248. 27. Telkes i. m. 24, 78—79. 28. Budapesti kamara. 248. 29. Görög István: Az üvegipar. Hivatalos jelentés a Parisban 1878-ban tartott egyetemes kiállításról. Bp. 1879. 17. 30. Telkes i. m. 170. 31. Telkes i. m. 69., Görög i. m. 16—17. 32. Görög i. m. 49. 33. Üveggyártás. A magyar korona országainak gyáripara 1898. évben. VIII. füzet, (továbbiakban: Üveggyártás.) Bp. 1901. 86. — ,,A belföldi származású hamuzsírnak egy kis részét a huták maguk állították elő fahamuból, a nagyobb részét hamuzsír előállításával foglalkozó szeszgyáraktól vásárolták. Mindenesetre különös, hogy Magyarországon, a hol annyi répamelassze áll rendelkezésre és dolgoztatik föl, az üveggyárak hamuzsírszükségletüknek közel 40% -át az országon kívülről szerzik be. Ennek oka állítólag az, hogy a külföldi hamuzsír olcsóbb mint a hazai." 34. Budapesti kamara. 151. 35. Bolváry Zahn Dénes: A magyar üvegipar hanyatlása és annak okai. Magyar ipar. 1880. 52—54. 36. Uo. 37. Budapesti kamara. 151. 38. I-áng Lajos: Magyarország gazdasági statisztikája. Bp. 1887. 461. 39. Bolváry Zahn i. m. 52—54. 40. Telkes i. m. 158. 41. Bolváry Zahn i. m. 52—54. 42. Uo. 43. Telkes i. m. 78—79. 44. Üveggyártás. 5. 45. Budapesti kamara. 247. 46. Futó Mihály: A magyar gyáripar története. I. köt. Bp. 1944. 67.: ,,A nyilvántartásba vett gyárak közül a Veszprém megyeiek a legnagyobbak: Lókúton egy és Városlödön két olyan huta szerepel, melyek mindegyike három-három olvasztókemencével van ellátva." 47. Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés. 1798—1848. Bp. 1951. 67—69.: „Österreicher (Manes József) . . . olyan üvegkészitési eljárást talált fel, amelyhez az ismert üvegalkatrészek közül sem hamuzsír, sem konyhasó, sem arzén, sem salétrom nem volt szükséges, csupán kvarchomok és kőszén a fűtéshez. A szabadalmat 1800-ban 10 évi időtartamra meg is kapta . . . 1800ban megállapodott Sauran Ferenc gróffal . . ., hogy annak a soproni balfi kapun kívül eső telkén felépiti az üveghutát." 48. Görög i. m. 17. 49. Uo. 50. Huta a Bakony alján. Riportok, beszámolók a 100 éves Ajkai Üveggyárról. (Irta: Barta Éva, Erdélyi György, Székely János.) Veszprém, 1978. 17. Megjegyzés: Hantken Miksa „nem messze az új hutától" is talált szenet. Ez az „új huta" — amit az ajkai elődjének tartottak — 1876-ban szűnt meg, bár szinte alatta bányászták a szenet. Ezt az aknát Todesco-ról az úrkúti huta igazi tulajdonosáról nevezték el. A fatüzelésü huta 1863-ban kezdte meg a termelést, alig két évvel előzve meg a tényleges bányásztelepülés kialakulását, illetve a bánya feltárását. Ebből is látható, hogy az úrkúti üveghutának lehetett csak köze — időben és térben is — a bányásztelepüléshez, nem Ajka községhez, ahogy a könyv szerzői írták. 51. OL Z. 311. 1, 3, 5, 6, 7. csomó. Tomózer Gyula. Kohlen Testvérektől az Ajkai Bányák felszabadulásáig. 1973. — Kézirat az Ajkai Városi Könyvtárban és a Bakonyi Múzeum adattárában. A szerző szerint a telepeken lakó bányászok havi 6 q szénjárandóságot kaptak, míg a mintegy 110 „bejáró" nem részesült ingyenes szénjárandóságban. Ezek a munkások együttesen léptek fel a vezetőségnél a méltánytalan megkülönböztetés ellen. A bánya vezetői kérésüket elutasították, mire a bejárók sztrájkba léptek. Ellenállásukat a csendőrség kivezénylése sem tudta megtörni. Mivel a sztrájk az 1906-ban megnyitott Armin-akna termelését veszélyeztette, a vezetőség tárgyalásokra kényszerült. A megegyezés értelmében — bár csak q-ként 40 fillérért — a bejárók is megkapták a havi szénjárandóságot.