Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

pótolja a fúvót; e czélból, ha a czilinder már részben felvette alakját, a munkás önt bele kevés vizet, ez gözalakot vévén föl, erősen kiterjeszti a czilindert abban a pillanatban, mikor a munkás befogja kezével a pipa nyílását; néha borszesszel helyettesítik a vizet, de ilyenkor már a harmadik czilinder készítésénél erős kábultság fogja el a munkást."

222 A borszesz használatát ezért eltiltották az orvosok, így csak a víz maradt, amivel viszont óvatosan kellett bánni, mivel a kelleténél több víztől az edény már a formában elrepedt. A kockázat helyett olyan megoldást választottak, hogy az ilyen nagy erőkifejtést igénylő edényeknél felváltva fújták tele a formát. A kamarai jelentések szerint Ajkán nem készítettek demizsonokat, készítésüket csak a szájhagyomány őrzi. A szóban forgó üvegedényekből néhányat őriz a Zala megyei Göcsej Múzeum. Ilyen edények kerültek elő az 1879-ben megszűnt vétyemi üveghuta feltárásánál is. Ha arra gondolunk, hogy Neumann Bernát legelső üvegeseinek jórésze a megszűnt Vétyemröl került Ajkára, igazat adhatunk a hagyománynak. Ugyanakkor az első években az ajkai gyár is hazai nyersanyagból dolgozott, amiből csak zöld üveget — így demizsonokat is — lehetett készíteni. De hogy a gyári termelési mód nem változott meg a nyersanyag tekintetében az új gazdánál sem, az a Kossuch cég üzemleírásából tűnik ki: ,,A A vétyemi hutában készült demizsonok