Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

közönséges üvegczikkek előállításához a gyártelep közelében beszerzett kovasavas homok használtatik, jobb minőségű üveggyártmányok termeléséhez pedig külföldről szállított íéméleg mentes homok alkalmaztatik. A homok olvasztása nem közvetlen fa- vagy kőszéntüzeléssel, hanem kőszénből fejlesztett gázfűtéssel eszközöltetik."

22

' Ebből következik, hogy megfelelő mennyiségű rendelés esetén Ajkán is készítettek demizsonokat egészen a felszabadulásig, sőt tízliteres zsíros üvegeket is. A szakirodalom szerint viszont csak a ferencvölgyi, a salgótarjáni és a zelestyei gyár állított elő demizsont a századfordulón. A tulajdonoscsere tehát kezdetben nem hozott lényeges változást, mivel az új tulajdonos is csak a vállalat eddigi termelésének fenntartására törekedett, ami elismerése a gyár régebbi tevékenységének is. Éppen ezért némi nosztalgiával summázható az a tény, hogy akkor ,,győzték le" a gyárat a nagyobbak, amikor az már minőségi árut is termelt. De tekinthetjük ezt józan visszavonulásnak is azok elől, akik már a modern technikát kívánták alkalmazni. Az ajkai üveggyár mindenképpen betöltötte szerepét, amit az alapítás kockázatával vállalt — a Dunántúlnak üveggel való ellátása érdekében. Neumann Bernát különös érdeme, hogy gyára termékeit az ország határain túlra is eljuttatta, ami a nagyobb üveggyárakkal is egyenlővé tette. Gyára eladásakor — mint olvashattuk — a magyar üvegipar két legnagyobb alakjának örökösei között kellett döntenie. Neumann azt a Kossuch céget választotta, amely az 1878. évi párizsi világkiállításon nyert ezüstérmével a magyar üvegipar hírnevét mentette meg. Azt a hírnevet, amely Zahn J. György halálával egyre halványabbá vált. De hogy Neumann választásával egyszerre hódolt Zahn emlékének is, az többek között Görög Istvánnak a „marsmezei" kiállításról készült műbírálatából derül ki, amikoris a Kossuch cégről megállapítja: „ . . . elismerésünket nem tagadhatjuk meg tőle, hogy ki mert állni a versenytérre s kiállított néhány oly tárgyat, mely versenyezhet a külfölddel, és méltán, mert megmutatta, hogy Zahn elhunytával nem lett egyszerre vége a magyar üveg-ipar versenyképességének, hanem van még Magyarországon üveggyáros, ki Zahn nyomdokait követve, a magyar ipart minden tekintetben virágzóvá tenni s azon polczra emelni igyekszik, melyen a külföldi áll."

224 Neumann Bernát tehát megbízható kézbe adta a „váltóbotot", amikor a Kossuch céget választotta. A hőskornak mégis azt a 13 évet kell tekintenünk, amíg a gyár az alapító birtokában volt. Az utókor joga és kötelessége, hogy az érdemeket kiossza Neumann Bernát és a Kossuch cég között. Az érdemre elsősorban mégis az alapító tarthat igényt, aki a ma is világhírű üveggyárnak lerakta az alapjait, utat nyitva a jogos hírnév felé.