Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

szokásaikért, hanem példákkal szolgáltak a gyárosoknak, miként kellene, illetve lehetne segíteni a helyzeten: ,,Nem [állok] ugyan az itt szóban levő munkások érdekében egyedül, mert hisz ezek azt eddig legkevésbé veszik igénybe, hanem általában az összes munkások érdekében levőnek tartanám, ha a kormány munkásaink számára olcsó és egészséges italokról gondoskodnék. Az olcsó és egészséges hűsítő és üdítő italok tekintetében külföldön a munkások nagy előnyben részesülnek."

178 A külföldi üvegipar tehát nemcsak technikai téren járt messze a magyar előtt, hanem szociális szolgáltatásokban is, így nem meglepő, hogy ezek a lehetőségek kísértésbe hozták a jobb képességű magyarországi üvegcsinálókat. Sejtették azt, hogy ott, ahol figyelembe veszik az üvegfúvó sajátos igényeit, az egyéb körülmények is sokkal jobbak a hazainál. De kiderítette az iparfelügyelet azt is, hogy miért nem gyárt kis szesztartalmú sört a hazai ipar, valamint azt, hogy miért iszik egyik helyen pálinkát, míg a másikon bort a munkás: „Nálunk a kisebb szesztartalmú sör alig gyártatik, mivel nem bírja el az állami és még inkább a sokkal nagyobb helyi fogyasztási adót, a bor pedig, melyet a munkás, kivált nem bortermelő helyen iszik, rossz, sőt sok helyen alig élvezhető kotyvalék, a jó bor pedig oly drága, kivált most, hogy a munkás csak ritkán engedheti meg magának az ily különös élvezetet."

179 Hogy milyen bort ittak az ajkai üvegfúvók, arra csak következtetni lehet az adott lehetőségekből. Két kocsma volt a községben, közülük a Horvát utcaiba nemigen járhattak az üvegesek, a falusiakkal való ismert ellentéteik miatt. A másik, a Lázár-féle vendéglő, amellyel a Kossuch cég haszonbérleti szerződésben volt. Ide jártak az üveggyáriak, majd később — 1893-tól — a gyár szomszédságában megnyílt Steiner-féle kocsmába. A helybeli gazdák azonban a már akkor is tiltott „noha" szőlőt termelték, amiből csak igen rossz minőségű, az egészségre ártalmas bor származott. Működött a községben pálinkafözde is, de beszerezhető volt a pálinka az úrkúti szeszfőzdéből is, a zugfőzdékről nem is beszélve. Hogy mégis bort ittak az ajkai üvegesek a pálinka helyett, az az egymással vetélkedő kocsmárosok érdeme, akik nem az Ajkán termelt „nohát", hanem a Somló környéki és a Balaton melléki borokat mérték vendégeiknek. A szájhagyomány szerint azonban Magyarországon is kaptak sört az üvegesek, méghozzá ingyen, már generációk óta. Igaz, hogy nem a regálé-boltokban, hanem a tulajdonostól vagy bérlőtől fizetség fejében, az üvegfúváson kívül végzett munkáért. Ennek eredete az üvegcsűrökig nyúlik vissza, amikor az erdei eldugott telepeken maguk az üvegesek taposták az olvasztókemencéket. Később, a már fazekas kemencékkel dolgozó hutákban is az üvegcsinálókra hárult az elhasználódott fazekak ki-