Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

cserélése, amit a kemencék kioltása nélkül kellett elvégezniök, hogy a kioltással járó veszteségeket elkerüljék. Ez ugyanis érdeke volt a munkásoknak, mivel csak a kész áruért kaphattak fizetést. A fazekak kicserélésére azok elvékonyodása, megrepedezése után került sor, a fazék anyagától függően — lehetett ez 3—4 hónap is. Az időközben elrepedt és hidegre nem állítható fazekat azonban időközben is kicserélték. Az erdei elzártságban lévő telepeken ezekre a munkákra kívülálló munkaerő számításba sem jöhetett, mivel ehhez egyrészt a szakértelmük is hiányzott, de a rendkívüli hőséget sem bírták volna elviselni. Az egész üzem sorsa függött ugyanis azon, hogy az új fazekak épségben kerüljenek a régiek helyére a kemencébe. A gyáros azonban már a szegődtetéskor kikötötte ezeknek a munkáknak az elvégzését, valamint a már említett ,,krullogh"-ban végzett munkát is, a meghibásodott fazekak esetében. Ez a szokás azonban nem volt érvényes minden hutára, főleg nem azokra a fürdő-edényeket készítő üzemekre, melyek a fürdőszezon idején leállították az üzemet, és a hideg kemencén végezték el a javításokat, vagy építették újjá az egész kemencét. Ide sorolhatók azok a rég megszűnt huták — ideértve jórészt a Veszprém megyeieket is —, ahol nyáron szünetelt a munka. Ebből következtetve, a szájhagyomány is csak azokra a hutákra — és korra — vonatkozhat, amikor már az egy-két fazekas csűröket a több fazekas kemencék váltották fel, ahol a munka folyamatossága már szükségszerűen igényelte a munkaközbeni fazékcserét, valamint a fazekak javítását. Ezekben a hutákban már nemcsak a kétlaki üvegesek dolgoztak, hanem többségükben a mesterségükből élők, akik érdekeltek voltak a munka mielőbbi folytatásában. Ezt a kényszerhelyzetet használták ki a gyárosok vagy a bérlők, és foglalták bele a felvételi egyezségbe az említett munkákat, s a fazékcserék esetében sörrel jutalmazták meg a munkában részt vevő üvegeseket. A sör ára természetesen távolról sem volt arányban a végzett munka értékével, főleg akkor nem, ha az időmegtakarításon kívül, az így kiküszöbölt felújítási költségeknél mutatkozó nyereséget is nézzük. A hőségtől elkínzott munkások érthetően hálásak voltak az ingyen sörért, amiben a tulajdonos nagylelkűségét látták. A felhevült szervezet ilyenkor bizony telhetetlenné vált, és esetenként túl ment a józanság határain. De itt ismét utalnom kell a monográfus megállapításának fontosságára, vagyis arra, hogy az üveges csak munkán kívül ivott. A kemence hőfokára felhevített, kiégetett fazekakat ugyanis sértetlenül kellett átszállítani az olvasztókemencébe, majd ott pontosan a helyükre állítani, hogy egyformán érje őket a láng. Ezt csak nagy szakismerettel és pontosan összehangolt munkával lehetett elvégezni, úgy, hogy közben közvetlen közelből kellett elviselni a munkában részt vevőknek a