Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

rakott árut — kiégés után — a másik oldalon szedték ki. Ezt a módszert főleg a nagy teret igénylő sajtolt áruk, ballonok, uborkásüvegek stb. esetében alkalmazták.

172 Az áru kiszedéséhez kapcsolódik az idősebb üvegfúvók legmaradandóbb emléke. Borzadva gondolnak vissza arra, hogy néha a ruha is meggyulladt rajtuk, olyan forróság volt a hűtőkemencében, ahonnan az előző napon készült árut kellett kiszedniök. Ez az emlék azonban nem Neumann korából származik, mivel akkor egy kemencébe rakták az összes árut, s a kihűlésre több mint egy napi idő volt. A gyárat megvásárló Kossuch János cég azonban a gyárat teljesen átépíttette, így a hutát is. Az egyetlen hűtő helyett a kemencéket körbefogó hűtőkamrákat építtetett, melyeket egy téglafal választott el egymástól. A kamrákat középen egy újabb fal választotta el, így egy kamrába két műhely rakhatta be a napi termelést. Ez a módszer elejét vette azoknak a vitáknak is, ami korábban, a közös kemencében egyberakott, de azonos áru hovatartozásából gyakran adódott. A kamrákat fával és szénporral egyaránt fűtötték, a láng és a füst itt a kamra hátsó részén kiképzett rácsozaton keresztül távozott, miközben átjárta a berakott üveget. Ez a korábban modern berendezés okozta később a gyermekek kálváriáját. Elősegítette ezt az 1890. évi vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvény is, ami sürgetővé tette a hétköznapok jobb kihasználását. Mindezt azonban csak az olvasztási idő lecsökkentésével lehetett elérni, ami hosszú évekbe tellett. Így csak a századforduló körül növekedett a munkaidő heti öt napra, és csökkent le napi 10—12 órára. A mindennapi munkára való áttérésből szükségszerűen következett a baj is, vagyis az, hogy a munkakezdés előtt a hűtőkamrákat legalább két órával be kellett fűteni. Mivel azonban a kamrákat csak egy téglafal választotta el egymástól, a befűtött kamra azt a mellette lévőt is melegítette, amelyben — lehűlés végett — az előző napi áru volt. Meg kell még említeni, hogy a Kossuch cég regenerátorosra építtette át az olvasztó kemencéket is, amelyhez egy 36 méteres kéményt építettek. Mivel a hűtőkamrák huzatát is ez a kémény biztosította, a kamrák ajtaját tilos volt a másnapi munka megkezdése előtt kinyitni, mivel az befolyásolta volna az olvasztás menetét. De ez az eljárás biztosította egyben az üveg fokozatos lehűlését is — tehát betartása több okból is fontos volt az üvegeseknek. Ha mindezt figyelembe vesszük, az üvegáru lehűlésére maradt idő a negyedére csökkent a Neumann korabelihez képest. Belátható ezek után, hogy nincs túlzás az üvegkészítők rossz emlékeiben sem. A munka egyes szakaszai — a korábbiakhoz viszonyítva — alig változtak a gazdacserével. A kiszedés után a hutakész árut: a vasformába készült gyógyszeres, paradicsomos, dunsztos, uborkás, légyfogó és saj-