Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

Neumann korában erre még nem volt lehetőség, mivel a közvetlen tüzelésű kemencében az üveget közvetlen lánggal olvasztották egy rostélyon keresztül, ahol a tüzelés a kemence alatt folyt. A kemence alatti hamutér szolgáltatta az égéshez szükséges huzatot. A tűz fölötti padozat nyílásain felcsapó láng képezte az olvasztási hőt, amely a fazekakat érintve, a munkanyílásokon távozott a kemencéből. Ezen a tüzelési módszeren változtatott Neumann, amikor grádics rostélyzatúra építtette át kemencéit, ami a széntüzelést kedvezőbbé, gazdaságosabbá tette. Ettől anynyiban különböztek az erdei huták, hogy ott minden fazék alatt külön tüzelölyuk volt, a fűtő pedig — a felülről jövő igények szerint — rakott az egyik alá száraz fát vagy kiszedte a tüzet a másik alól. Az itt keletkezett hamuból főzték a hamuzsírt, az üvegolvasztás egyik legfőbb kellékét. A fát a kemence mellé épített kamrákban szárították, azokat a kemencéből bevezetett lánggal fűtötték. Mivel a láng és a füst mindegyiknél — kémény híján — a munkanyílásokon távozott el a kemencéből, szennyezte a huta levegőjét, ami főleg a széntüzelésnél kínzó fejfájást okozott kezdetben az üvegfúvóknak. Bár a tetőzeten több nyílás szolgált a füst eltávozására, az alacsony tetőzet miatt csak kedvező széljárás esetében húzódott ki a füst a munkahelyekről. A huta tartozékai közé tartozott még az olvasztó fazekak felhevítésére szolgáló temperáló kemence is, amit a kemencében elhasználódott fazekak kicserélése alkalmából használtak. Rendkívül fontos folyamat volt az üvegkészítésben az üveg kiégetése, amire külön hűtőkemence szolgált. Ide vitték az üvegtárgyat, nyomban elkészülte után, ahol — egy meghatározott ideig — állandó hőfokon tartották, majd fokozatosan lehűtötték. A kellő hőfokot szemmértékkel, illetve az üveg elhomályosodásának fokából állapították meg, de a hőség kézzel érzékelhető mérvéből is. A hűtő kezelése nem volt egyszerű, mivel a vastagabb áru nagyobb, míg a vékonyabb kisebb hőséget kívánt, illetve ,,bírt ki" eredeti alakja elvesztése nélkül. Ebből már világos az is, hogy a túlfűtött hűtőben meglapult, deformálódott az áru, míg az elégtelen égetés következtében elrepedt, legtöbbször már a hűtőkemencében. Hűtőkemence sokféle volt a hutákban, attól függően, hogy mit készítettek a gyárban. A gyártott cikkekből ítélve, Ajkán egy hűtőkemence volt, amelybe a műszak alatt termelt összes árut berakták, majd azt egy napi hűlés után szedték ki. De volt az üveg kiégetésének, illetve kiszedésének több módszere is. Így például a gyógyszeres üveget, palackot vagy lopót a hűtökemencébe helyezett vaslemezből készült nagyméretű fazekakba rakták, majd amikor megtellett, egy órai égetés után kiemelték a kemencéből. Ez a módszer nemcsak gyors volt, de a helyet is kihasználhatóbbá tette a hűtőben. Voltak hasonló rendeltetésű alagút-kemencék, ahol az egyik oldalon be-