Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

készítették már a vendéglökben és kocsmákban használt „hiteles" árut, amely körül országos méretű vihar támadt az üveggyárosok táborában. Ebben az ügyben az ajkai üveggyár vezetősége beadványt intézett a kamarához: „A hazai üvegipar a jelentés tárgyát képező évben a külföld, nevezetesen Steierország, Ausztria, Cseh- és Gácsország versenyén kívül még az 1888. évi XXIV. és XXXV. t. czikkeknek behatása alatt is állott. Mert a szeszadó oly nagymérvű felemelése a szeszfogyasztás csökkenését vonta maga után, mely körülmény viszont az üvegszükségletet apasztá; míg az állami italmérési jövedékről szóló törvény a korcsmárosokat, sör-, bor- és pálinkamérőket hozta teljesen bizonytalan helyzetbe, úgy hogy az 1889. évben alig szereztek be valamelyes üvegárut. A forgalom ennélfogva 25% -kai csökkent."

141 Érdekes jelenség, hogy a kamara nemcsak az ajkai gyár, hanem az egész üvegipar gondjairól szól, amiben az ajkai is osztozik. A szeszadó azonban nemcsak az üveggyárakat sújtotta, de a kereskedőket, a kocsmárosokat, az eladót és a fogyasztókat is érintette, ami végső fokon a 25% os forgalomcsökkenést eredményezte. Ha az 1885. évi jelentés kapcsán elmondhattuk, hogy a gyár teljesítőképessége csúcsára ért, a 25% -os forgalomcsökkenés ennek az ellenkezőjére enged következtetni, még akkor is, ha ezt a kamara egy rendelet rovására írja. Az igazi okra a budapesti kamara mutatott rá, miszerint az elavult berendezésű magyar gyárak még többtermelés esetén sem versenyezhettek a külfölddel. A korhoz képest elavult berendezésű gyár volt Neumanné, aki — ehhez képest — derekasan állta a versenyt a modernebb gyárakkal, amit jeleznek a riválisként említett országok is. A baljós jelek viszont arra vallanak, hogy a kocsmai cikkekre nemcsak a szeszadó miatt fizetett rá a magyar üvegipar — így Neumann is —, hanem azért, mivel ezeket a cikkeket a külföldi gyárak jobb minőségben készítették, illetve olcsóbban adták mint a magyarok, a hazai piacokon is. A kocsmai áruk készítésére mindenekelőtt a szakmunkáshiány kényszeríthette Neumannt, mivel így kevesebb üvegolvadék veszett kárba. A kocsmai cikkek nagy része ugyanis sajtolással (préseléssel) készült, maga a sajtolás azonban nem igényelte egy üvegfúvómester szaktudását. így a szökött munkások miatt üresen maradt fazekak anyagát is kidolgozhatták — nagyobb áruk készítésével —, akár három fazék tartalmát is egy műszakban. A sajtolt áru önköltségét csökkentette egyrészt az, hogy nem volt szükség elsőrendű tiszta anyagra, így ilyen cikkeket a finomabb áru készítésére alkalmatlan hólyagos-huzalos (gischpiges-vindighes) olvadékból is gyárthatták, másrészt — hutakész áru lévén — nem igényelt csiszolást, köszörülést sem. Sajtolással készültek a féldecis stampedlitói a sörös kancsóig a kocsmai áruk, valamint a hamu- és gyertyatartók, tál-