Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

cák, dobozok és számtalan pipere-üvegcse. A vasformákba vésett különböző alakzatok, díszítések eltakarták az üveg hiányosságait, míg a sajtolásnál keletkező éleket és homályosságot visszamelegítéssel távolították el a tárgyakról. A tetszetős formájú sajtolt üveg — olcsósága miatt — igen kelendő cikk volt a nép körében. Készítettek kocsmai árut fúvással is. Az így készült üveget nevezték az üvegfúvók ,,preshalz"-nak (préselt nyak). Készítési módját nevében viseli. A forma alakjára alakított üveget a formába helyezés után nem forgatták, hanem csak telefújták a formát, vagyis fúvással nekisajtolták a forma oldalainak. Ez is a hutakész áruk sorába tartozott, mivel az üveg szájának kihajtása (austreibolása) után a hütökemencébe, majd a csomagolóba került. A féldecistől egyliteres űrtartalomig készült üveget a kocsmárosok mérőedényül is használták. A választék bővítése céljából készítettek fúvással 2 — 3 dl-es ,,stucát" a golyóval való üvegfúvás bevezetése (a századforduló) után, hogy a sajtolással gyártott durvább kocsispoharat ellensúlyozzák. Ezeket a cikkeket akkor készítették, ha az üveganyag sima árura alkalmatlan volt. Ezek készítésénél az üveganyagot felfúvás előtt egy acélhuzalból készült stráfos formába (bordás forma) nyomták, az így keletkezett vonalak eltakarták az üveg hibáját, ugyanakkor díszítésül is szolgáltak. Hogy az igazi veszélyt valóban a külföldi áru jelentette, kiderül a jelentésből, amely az ajkai üveggyár vezetőségének javaslatát tartalmazza a bajok orvoslására, ami az üvegipar gondjait is megoldhatná: ,,E bajon s általa a magyar üvegiparon nevezett czég nézete szerint úgy lehetne alaposan segíteni, ha kimondatnék: hogy a korcsmáros üvegeket és egyáltalában minden olyan palaczkot, a melynek hitelesítettnek kell lenni, nem szabad a külföldről behozni, hanem kizárólag csakis magyar hitelesítésű üvegekben gyakorolható a bor és szeszes italok kimérése. Egyúttal a korcsmáros üvegekre nézve egy egész országra érvényes formát kellene kijelölni s azt mint illetékes hatóságilag engedélyezett mintát előírni."

142 Tehát még nem volt hatóságilag előírt, hitelesített edény az űrtartalom pontos meghatározására. Az ekkor használatos „meszely, pint" stb. bő lehetőséget kínált a mértékek hamisítására, mivel azokon a jelzéseket a kereskedő kívánsága szerint alkalmazták. Ezzel azonban nemcsak a vásárlóközönséget károsították meg, de rontották az üveggyárosok hitelét is, vagyis azokét, akik a kereskedők kívánságát csak kényszerűségből teljesítették. Az üveggyárak, illetve az üveggyárosok jelzése hiányzott még a kocsmai üvegtárgyakról, ezért — ha a hamisított árut felfedezték — sohasem sikerült a készítő üzemet vagy gyárost megtalálni, a hamisítást rábizonyítani, mivel a kocsmáros több gyár termékeit használta.