Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

zottaknak pedig az ottani hatóságok minden további nélkül munkakönyvet is adtak, a magyar üveggyárosok megkeresései ellenére. Azt, hogy törvényesen jártak el az osztrák hatóságok, szintén a kamara jelentéséből tudjuk meg, amely elismeri, hogy az üveges csak azután szökött meg, miután felmondási kötelezettségének az ipartörvény értelmében eleget tett, vagyis ledolgozta a 15 napi felmondási időt. Vitatható a kamara kifogása az ipartörvény 92. §-ára vonatkozóan, amely a gyári munkarendről intézkedik. Világosan kitűnik ez a szövegből: ,,A munkaadó és segéde közötti viszony, ha másképpen nem egyezkedtek, vagy ha gyárakban a munkarend (113. §.) másképpen nem intézkedik, 15 napi felmondással felbontható." Vagyis csak akkor, ha a gyári munkarend nem ír elő több vagy kevesebb időt a felmondásra. Az ipartörvény ugyanis az egyes iparágakra bízta a felmondási idő meghatározását, abban a ,,Gyári munkarend"-ben, amit a 113. §. írt elő. A gyári munkarendet kötelezően ki kellett függeszteni az üzemekben, ám a munkarend szövegét az iparhatóságnak jóvá kellett hagynia. A 113. §. hét pontban írja elö, hogy mit kell tartalmaznia a munkarendnek. A ,,g" pontnak kellett tartalmazni a felmondási idő tartamát, illetve azokat az eseteket, amikor a szerződéses viszony azonnal felbontható volt. A kamara tehát a gyárosok igazát igyekszik bizonyítani az ipartörvény egyoldalú értelmezésével. Azt, hogy a probléma nem volt új keletű, bizonyítja az, hogy még az ipartörvény megjelenése előtt napirendre tűzte a kérdést az 1880-ban alakult üvegipari szakosztály is. Az egyetértés teljes hiányára utal a titkár alábbi javaslata: ,,A gyári rendet, daczára annak, hogy minden gyárban megvan, szükségesnek tartanám írásba foglalni, főleg az egyöntetö eljárás szempontjából."

124 A gyári rendet tehát az 1872-es ipartörvény is előírta, de az üveggyárosok azóta sem tudtak megegyezni a felmondási idő egységesítésében. A javaslattevő Bolváry már akkor is az elbocsátások és a felvételek terén uralkodó tűrhetetlen állapotokra hivatkozott, amelyben ráismerhettünk Neumann Bernáték panaszaira. A kérdést akkor is az Ausztriában érvényes 3 hónapos felmondási idő tette bonyolulttá a magyarországi üveggyárosok számára. Az 1884. évi ipartörvény vitatott 92. §-a azonban csak a bizalmi állást betöltő személyekre — könyvelő, pénztárnok, üzletvezető, utazó és raktárnok — alkalmazta a 3 hónapos felmondási időt. A bajok tehát nem korlátozódtak csak Ajkára, az itteni példa csak jellemző az üvegiparban általánosan uralkodó állapotokra. A munkásnak a gyártól való megválásra a legtöbb esetben lehetőséget a törvény 88. §-a adta, amely kimondja: ,,A szerződés, ha a felek máskép nem egyeztek, csak 1 heti próbaidő eltelte után válik kötelező erejűvé." Ha tehát az üvegfúvó vagy csiszoló próbaidős szerződést kötött, és egy