Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig
hét letelte előtt hagyta el a gyárat, nem vonatkozott rá a 15 napos felmondási idő. Ezt a kockázatot azonban nemigen vállalhatták a „nem a javából való" vándorló munkások, akiknek az alkalmazás a betevő falatot jelentette, mivel — meg nem felelés esetén — a gyáros fel is mondhatott nekik a hét letelte előtt. Utal erre a kockázatra az idézett 88. §. első mondata is, amely szerint: ,,Az iparos és segéde közötti viszony szabad egyezkedés tárgya." Felelőtlen azonban a kamara azon állítása, hogy az üveges csak akkor szökött meg ,,ha véletlenül eszébe jutott a 15 napi felmondási idő", mivel az ipartörvénynek a gyári munkásokra vonatkozó része bele volt nyomtatva a munkakönyvekbe is, munkakönyv nélkül pedig nem lehetett alkalmazni ipari munkást. De hogy az ipartörvény nem volt részrehajló a munkások javára, főleg nem az üveggyáriakra, az a 93. §-ból derül ki, amely a munkás szökése által okozott kár megtérítéséről intézkedik. E szerint pedig: „Habár kellő időben történt is a felmondás, azon segéd, ki darabszámra fizettetik, addig nem léphet ki, míg az átvett munkát a szerződésnek megfelelőleg be nem fejezte, valamint az sem, ki a munkabérre kapott előleget le nem dolgozta, vagy meg nem térítette." Amint tudjuk, az üvegfúvók és köszörűsök darabszámra dolgoztak, így a törvény rájuk a teljes szigorával nehezedett. Ennek azonban nem volt jelentősége akkor, ha a munkást egy másik gyáros csábította el, mivel az új gazda — a kártérítésen kívül — még a költözködés terheit is vállalta a jó szakmunkás megszerzése érdekében. Ezt nevezték ,,kiváltás"-nak, mely összeget azonban az új munkahelyen ismét a munkás számlájára írták, ahogy ezt a monográfus is tapasztalta: „Ez által némely munkás sohasem szabadul meg adósságaitól s azért gyakori az oly eset, hogy az ily kiváltott munkás annyit és addig rontja a reá bízott munkát, míg a gyáros elönyösebbnek tartja őt elbocsátani s az adott előleget elveszteni s ezért a kiváltság ma már csak elvétve fordul elő. Tény azonban, hogy az üveggyárak nagy részénél a munkások nagyon el vannak adósodva." 12 '' A gyártulajdonosok vagy a többségben lévő bérlők hitelnyújtással igyekeztek a gyárhoz kötni munkásaikat, ami a nagycsaládosoknál és a kevésbé képzett munkásoknál vezetett célra, akik a hitelt a gyáros jóindulatának tartották, holott ennek elfogadására éppen az alacsony munkabérek kényszerítették rá az üveggyáriakat. De hogy ez is kétélű fegyver volt a gyárosok számára, azt panaszaikból állapíthattuk meg az ajkai üveggyár esetében is. A magasabban fizetett jó szakmunkásokra azonban szükség volt egy olyan gyárban, mint az ajkai, amely külföldre is szállított árut. Ez viszont elégedetlenséget szült a többiek körében, aminek része lehetett a szökésekben is. Az eddigiekből is látható azonban, hogy a törvények betartását csak
