Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

ami lehetőséget nyújt a gazdaságosság viszonylagos lemérésére: „A gyárban évenként körülbelül 20 000 frt értékű szén, égvényes föld, kovarcz, tűzálló agyag, különféle sav és mész a körülbelül 2000 frt értékű metszett fa, szalma, szeg és vas dolgoztatik föl."

103 A költségek nagyobbik részét tehát a tüzelő és az importanyagok beszerzésére fordította a gyár, csupán tizedrészét a termelést csak közvetve érintő anyagokra. A metszett fa itt nem tüzelőszerként értendő, mivel ez a ládagyártásra szolgáló deszkát jelenti elsősorban, valamint a hutában használt faformák alapanyaga volt. A szalma csomagolásra, a szeg a ládakészítésre kellett. A kimutatott 22 000 frt kiadáshoz képest az 50 000 frt-os termelési érték már némi alapul szolgál a bevétel méreteire, de az egyenleg teljességéhez csak az egyéb kiadások — munkabérek stb. — való számbavételével juthatnánk el. Fontos tudnivalókat közöl a kamara az üvegesek munkaidejéről: ,,A gyár ünnepnapok kivételével egész éven át dolgozik s a munkaórák száma a közönséges munkásokra nézve 10—12 óra között váltakozik, míg az üvegfujók minden másodnap 16 órán át állanak munkában."

104 A kamara szerint tehát néhány ünnep kivételével — mindenki dolgozott a gyárban vasárnap is. Ez ellentmond a budapesti kamara korábban idézett jelentésének, amely szerint a vasárnapi munka azokra vonatkozik: ,,kiknek folytonos tüzelés mellett kell dolgozniok, nagy bajt képez a sok egyházi ünnep . . ." Ezt az ellentmondást a folytatás ilyenképpen oldja fel: ,, . . . az üveggyártásnál még nagy számú segédmunkások is szükségesek . . . akik az elő és utóünnepeket is szentül megtartják, ami a gyártást zavarja". Ezek szerint a valóságot jelentette a soproni kamara is, mivel az üveggyártás módszerei országszerte azonosak voltak. A minden másodnapi munkára — de az éjjeli munkára is — a 30 órás olvasztási idő miatt volt szükség, ami lehetett ennél több vagy kevesebb, a fazekak, illetve a kemence állapotától, valamint az olvasztandó nyersanyag és tüzelő minőségétől függően. A hosszú olvasztási idő mellett a 16 órás munkaidő tette elkerülhetetlenné a vasárnapi munkát, mivel a szombati munkakezdés akkor is délutánra esett, ha a hétfői műszakot hajnalban kezdték volna. Oka, hogy a szombati műszak áthúzódott vasárnapra, ami így — a 30 órás olvasztási idő miatt — a hétfői korai munkakezdést kizárta. A vasárnapi munka alól általában a húsvét, a karácsony és a pünkösd volt kivétel, vagyis az a néhány ünnep, amit az üvegfúvók is megtarthattak. A gyár működésének hetedik évéről szóló jelentésből tájékoztatást kapunk a gyárban foglalkoztatottak számáról, beosztásukról, foglalkozásukról, ami alkalmat ad a valóságos helyzet jobb megítélésére: „Az öszszes ezen gyár által foglalkoztatott személyzet 70 főre rúg, köztük 43 fér-