Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

hogy a fa helyett egyre több magánszemély, illetve háztartás is a szenet választotta fűtésre. De a múló idö bebizonyította, hogy a bánya és a vasút létezése önmagában nem jelentett garanciát az egyes üzemek fejlődésére, fennmaradására. A változó igényekhez kellett igazítani a technikát is, ami nemegyszer előtte járt az igényeknek, újjá teremtve azokat. Neumann Bernát üzeme azonban még a nagyobb magyarországi üveggyárakhoz képest is korszerűtlen technikával rendelkezett, amint ezt a korábbi fejezetben olvashattuk. A piac igényeihez azonban neki is igazodnia kellett, vagyis a fennmaradás — a lehetőséghez képest — változtatásokat követelt meg Ajkán is. Azokról a változásokról, melyek a kamarakerület immár egyetlen üveggyárában végbementek 1881 óta, így számol be a kamara: ,,Ezen gyár egy 8 lóerejű gőzgéppel van felszerelve, mely 4 köszörülő műhelyt hajt. A zúzót jelenleg még lóerőre alkalmazott járgány mozgatja, mely azonban a közel jövőben szinte gőzgéppel szándékoltatik felcseréltetni. Az olvasztó kemenczék száma a jelentésünk tárgyát képező évek során egyről háromra emeltetett s a minta-esztergályozó műhely is bővíttetett. Mindezen újítások és javítások következtében a gyár termelőképessége 150.000 frt értékre növekedett s az évi termelés összege 30.000 írtról 50.000 írtra emelkedett."

102 A kamara az 1883—85-ös évek eseményeiről ad számot, így az emberi erő gőzgéppel való felváltására a három év valamelyikében kerülhetett sor. Ez azt jelenti, hogy legalább öt évig hajtották emberek a köszörülő gép transzmisszióját, ami bőven elég volt arra, hogy a nagy kerék hajtása az emberek emlékezetében, s így a szájhagyományban is fennmaradjon. Arra viszont, hogy mikor került sor a lóhajtású járgány gőzgéppel való kicserélésére, a későbbi jelentések nem térnek ki. A csere azonban biztosan bekövetkezett, mivel a gyár hat évvel későbbi eladásakor már minden gépet elemi erő mozgatott. A termelés növelése szempontjából vált szükségessé a mintázó (faeszterga műhely) kibővítése, ami a termékváltás elengedhetetlen velejárója volt. Az olvasztókemencék egyről háromra emelkedése azonban — amint később láthatjuk majd — csak a 150 000 forintos termelőképesség igazolására szolgál. Ennek ellenére megállapítható, hogy az ajkai üveggyár már elérte a hasonló kis gyárak színvonalát. Ez pedig elismerésre méltó teljesítmény volt egy olyan országrészben, ahol az elődök képtelenek voltak megbirkózni a körülményekkel. Igaz, hogy a nagy üveggyárakkal nem lehetett egyenrangú fél, a velük való versenyt tehát csak a minőség vonalán kísérelhette meg. A termelés gazdaságosságának kézzelfogható bizonyítéka az, hogy a gyár ellenállt azoknak a hatásoknak, amelyekkel a többi dunántúli huta nem tudott megbirkózni. A gyár gazdálkodására, illetve az üzemi költségekre a kamara jelentéséből lehet következtetni,