Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

kőzték le. Ez az idegenkedés egyrészt a több évszázados erdei — telepi — elzártságban kialakult egymásrautaltságból eredt, másrészt a szakma féltéséből is, ami nem ritkán gőgben is megnyilvánult a befogadó magyarokkal szemben. Mindez mégis inkább védekezés volt az uralkodó magyarok lenézése, megvetése ellen. Enyhébb formában jelentkezett mindez a nemzetiségek lakta területeken, mint például a bakonyi üveghutáknál, ahol az egymás nyelvének értése az asszimilációt is megkönynyítette. Ha megnézzük a hajdani bakonyi huták telephelyein a lakosság névsorát, igen gyakran találkozunk olyan nevekkel, kiknek őseit vitrariusokként jegyezték be annak idején az anyakönyvekbe. Jelzi ez azt is, hogy nem mindenki vándorolt el a huták megszűnése után. Magyarázata ennek az, hogy ezekben a hutákban csak ősztől tavaszig heti két-három napon, nyáron pedig a mezőgazdaságban, illetve az uraságtól kapott irtásföldeken dolgoztak a munkások. Nem vonatkozik ez a csak a mesterségből élő nagyobb tudású szakmunkásokra, akik a megszűnt hutából tovább vándoroltak. A kétlaki állapot azonban teljesen megszűnt az úrkúti, majd a magyarlukafai üveggyár üzemeinek beszüntetésével az egész Dunántúlon. A munkások vándorlási kedvét azonban a huták megszűnésén kívül, a jobb szakmunkások elcsábításának rendszerré válása is elősegítette. De elszökött az a munkás is, akit becsapott a gyáros, amikor nem tudta beváltani ígéreteit. Szerepet játszott ebben a munkahely is, főleg Ajkán, ahol a munkakörülmények messze elmaradtak a külfölditől, de a nagyobb magyarországiakétól is. Vándorlásra ösztökélte a fiatalokat a tanulási vágy, hiszen a nagyobb tudás volt a több fizetés alapja az üvegiparban is. A dolgok ismeretében tehát azt állíthatjuk, hogy az üvegkészítök vándorlási kedve a körülmények sajátos összejátszásának a következménye volt. A modern technikával felszerelt üveggyárak vonzásával szemben pedig törvényszerűen alul maradt Neumann Bernát ajkai gyára. Ám hogy a szökések okozta kiesések sem gátolták meg lényegesen az ajkai üveggyár fejlődését, az a gyár termékeinek a piacokon való újabb térhódításából tűnik ki: ,,Ezen gyártmányok főbb piaczai: Bécs, Budapest, mely utóbbi helyen a gyárnak raktára is van; továbbá Győr, Veszprém, Fehér, Zala, Vas, Somogy és Tolna megyék."

92 Az ajkai üveg tehát tíz évvel korábban jutott el a határon túlra, mint a gyárat a Kossuch cég megvásárolta. Kiterjesztette piacait szinte az egész Dunántúlra, kivéve Somogy megyét, ahol a magyarlukafai üveggyár még működött, ellátva Baranya megyét is. Az a tény, hogy az ajkai üveg Bécsbe is eljutott, minden okiratnál ékesebben bizonyítja az ajkai üvegtermékek versenyképességét. Ez pedig azt is jelenti, hogy a gyárban a „nem a javából valók" mellett kiváló szakmunkások is dolgoztak annak