Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

idején. A kibővült piac azonban áldozatokat is követelt, egyrészt a finomabb áruhoz elengedhetetlen külföldi nyersanyagok beszerzése, másrészt a már kész áru szállítási nehézségei miatt. Különösen fájó pontja voit a magyar iparnak az, hogy a hazai vasutak díjszabásai eltértek a másik államfélben — Ausztriában — alkalmazott tarifáktól. A helyzetet az ajkai üveggyár panaszai világítják meg: „Például egy kocsirakomány kovalisztért Szászországból Bécsig 90 frtot, — Bécstől Ajkáig 78 frtot fizettetik, holott a távolság arányában legfeljebb 45 frtot kellene fizetni. Épúgy egy kocsirakomány üveg Kelenföldig 58—65 frtot fizet, míg hason rakomány Bécsig csak 38—45 frtba kerül. Oda kellene tehát hatni, hogy a magyar vasutak a túlsó államfélnek az üvegrakományokra alkalmazott díjszabályzatát szinte magukévá tegyék, mert különben Szászország hatalmas üvegiparával nem versenyezhetünk."

93 Mindez természetesen az elérhető haszon rovására ment, ami nem lehetett közömbös az alapító számára, ha gyárát még fejleszteni is szerette volna. A másik nagy akadály, amiről az 1879-es jelentés panaszkodott, az adókivető közegek könyörtelensége volt, ami — a kamara szerint — a legnagyobb gátja a fejlődésnek. A meddő küzdelemből azonban mindig az ellenfél került ki győztesen: „Az adóközegek a vasutak szállítási lajstromaiból nagy bölcsen kiokoskodják mennyi gyártmány s hova küldetett el. Honnét szállíttattak a különféle anyagok s mibe kerül a gyári előállítás, avval mit sem törődnek, s így az adókivető bizottságok előtt évről évre megújul a meddő küzdelem, melynek vége mégis csak új adóemelés."

94 A dolgok természetéből adódóan védte tehát a kamara ügyfele érdekeit az állami érdeket képviselő adókivetőkkel szemben. Ügyfele a gyár érdekeit azonban — mint minden esetben — az ipar érdekeivel azonosítja, mint olyannal, ami végeredményben szintén a köz javát van hivatva szolgálni, akárcsak az adókivető közegek, bár ellenkező előjellel. A különbséget lemérhetjük mégis, ha Neumann üveggyárát önös kapitalista érdekből létesített vállalkozásnak tekintjük, amely csak a törvény kényszerének engedve szolgálta — másodsorban — a közérdeket is. Alig vitatható a kormány iparpártolási szándéka, mivel az üveg- és porcelánbehozatal — mint Keleti Károly is megállapította — nagy terhet ró az államháztartásra. Éppen azért volt államérdek a független hazai ipar megteremtésének szándéka. Segíteni viszont a kormány is csak erejéhez mérten tudott akkor, amikor a kiegyezés utáni viszonyok erre lehetőséget adtak. Ennek első jele volt az 1881: XLIV. tc, mely 1. §-ának b. pontja értelmében állami kedvezményt kaphattak azok a gyárak, melyek a kor technikájával lettek berendezve, illetve a régit ilyenre alakították át. Az üveggyárak esetében az adókedvezmény feltétele a regeneratív tüzelésre való áttérés volt, ahol a fa helyett a szenet használ-